Nem ez az a pillanat, amelyben a nemzeti felemelkedésről termékeny elképzelések végre értő, gyümölcsöt ígérő talajt foghatnának.

Viharban senki nem palántázik.

A jóindulatúan összehívott csapat is inkább felidéz egy nemzeti, történelmi megemlékezések által beállított tablóképet, mint az egyelőre inkább csak hírektől sújtott embereknek támaszt kínáló kezdeményezések szabad műhelyének lehetőségét. Mit kezdhet egymással például most Szabad György és Göncz Árpád, vagy az önkormányzati szövetségek vezetői a kilencvenes évek első felének Nemzeti Bankjának elnökeivel?

A Fidesz rögvest a kormányfő fejéhez vágja, hogy hitelességének helyreállítására akarja használni a krízishelyzetet. Igaz, ezt mondanák ennél szikárabb megoldás esetén is. Most: nehéz volna megállniuk. De jó lett volna, ha megteszik. Nem szűnhet a globális folyamatok keltette ideges borzongás az emberekben a Fideszt hallván, ahonnan úgy ömlik a másik fél szellemi és mentális beszámíthatóságának megkérdőjelezése, mintha a világgazdaságilag életerős 2002-es nyáron lennénk. Nem ott vagyunk. Egy olyan helyzetben, amelynek az egyik beteg pontja a túlhitelezett amerikai ingatlanpiac. Már csak ez önmagában a Fideszt merengőbbé tehetné.

Mindkét fél sokat segítene mindenkinek, ha végre nem Fidesz/MSZP meghasadásban kellene kérdéseket feltenni (zárójelbe téve, hogy az SZDSZ és az MDF szerint ők a zsák meg a foltja), hanem csak úgy egyszerűen: mit kéne holnap másként csinálni. Nem azért, mert végre kiderült, hogy a másik fél a világ pernahajdere vagy félhülyéje, hanem azért, mert semmi nem ugyanaz már, mint tegnap volt.

Be kellene látni, hogy most nem lehet egyetlen értelmes mondatot sem mondani direkt a másikkal szemben, mert nem a jobboldalt vagy a balt érte kihívás, hanem az országot, középen, frontálisan. És kivételesen nem is azért, mert valakik néhány napot késlekedtek a válasszal. Most nem tud a kisebbségi kormány önmagában csődbe kerülni, ahogy Navracsics a Fidesz részéről a fejükre olvasta, hanem csak együtt - Fidesszel, kormányfői bérajánlatot félreértelmezve nyomásgyakorlással fenyegető kereszténydemokratákkal.

A bankokat fenyegető nagy veszély a hitelképesség elvesztése, a betétek kivonása. Ha a politikusok veszítik el a hitelüket, az emberek nem vonhatják ki a szavazati jogukat. Nincs mibe fektetniük. Ha valaki most esélyt kap a hitelképesség visszaszerzésére, nos, az a politika.