Lázár János sok butaságot hordott össze augusztus 20-a alkalmából, de ez a sok butaság kevés szóra érdemes. Nemzeti ünnepen fontos politikus butaságot beszél – ez a világ rendje, a kivétel tűnik föl. Szent István korában senki nem foglalkozott az államisággal összefügésben azzal, hogy élnek-e majd évszázadok múltán magyarok a Kárpát-medencében, mert a politikai tartalmú, az államalkotáshoz kapcsolódó nemzeti eszme sok évszázaddal később alakult ki. Az egyházi hovatartozás, a hűbéri kötöttség, a társadalmi státusz, a koronához tartozás – ezek voltak az identitás politikailag meghatározó elemei. A magyarság vagy bármilyenség etnikai csoporttudata a szokások és az erkölcs szempontjából volt releváns, az államhoz és a koronához nem volt semmi köze. A magyarság kihalását jobbára pogányok jósolták, akik ezt a sajátlagosan magyar hit kihalásával, vagyis a kereszténységgel hozták összefüggésbe, és egyébként nem is tévedtek, mert az a szokásrend, erkölcsi rend, ami számukra a magyarságot jelentette, valóban ki is halt.

A KSH mostani demográfiai adataiból 300 évvel előre számolni, ez tényleg olyan abszurd sületlenség, ami csak egy punch line hajhász, túlprofesszinált beszédírónak juthat az eszébe. Képzelje el a kedves olvasó, hogy valaki 300, de akár száz évvel ezelőtt próbál az akkori viszonyokból a mai demográfiai helyzetre következtetni! A KSH egyébként sem közöl a magyarságra és a Kárpát-medencére vonatkozó demográfiai adatokat.

Kormánypárti politikus közkeletű butaságokkal már nem tudja a vérnyomásomat befolyásolni. Na de annál inkább a vérgőzös kommentelők nálunk, meg még inkább a Népszavánál, akik ugyanúgy közkártékonynak tartják a ma regnáló hatalmat, mint én. Tudniillik, a haza sorsa nemcsak azon múlik, hogy ez a közkártékony rezsim meddig húzza, hanem azon is, hogy ami utána jön, abban mennyi lesz a vérgőz.

„Baromi unalmas, hogy pökhendi, félművelt fideszesek mindig megmondják a frankót.” (verszacse)

Szerintem kb. itt van a határ, ez a kor stílusnormái szerint elfogadható reakció, amit közszereplőnek és moderátornak tolerálnia kell.

Amit nem kell:
„Lásd még Áder, Orbán, Kósa, Kövér... falánk egoista mocskok.” (agro)

„Ez a mocskos útonálló meggazdagodott az anyján.” (wittner – természetesen semmi köze a Fidesz képviselőnőjéhez)

„Igen, meg kell változtatni az országot. Téged és a bandádat jó messzire kell elkergetni, hogy soha többé ne árthassatok az országnak és a nemzetnek!!” (marsalfia)

„nade lázár fennmaradasa csak károkat okozott az országnak, gondoljátok el, ilyenekre dolgoztok, ti fizetitek ezeket a dilettáns, aljas szemeteket” (kuszasagok)

„Mocsok banda:” (balmagyar)

„Gyakorold a nyilvános beszédet te moslék... Szükséged lesz rá a főtárgyaláson! Gátlástalan aljasságod határtalan! Az ország dobogós véglénye létedre még ki mersz állni a nyilvánosság elé?

A másik kettő - wittner és balsay - legalább mély kussban van...” (justitio65)

Sajnos több is van, de ennyi talán elég lesz. Nem az itt a kérdés, hogy a szavak stílusértékében hol a határ. A probléma a vérgőz. A stilisztikailag túlfeszült kommentelők, nem ciklusra szóló győzelemben, hanem a közéletből való, örökre szóló kiirtásban gondolkodnak. Azaz, a mai rezsim folytatásában, más szereplőkkel.

A jelenlegi ellenzéknek egyébként is sokkal többet kellene foglalkoznia önkritikával és a saját minőségével, mint amennyit foglalkozik. Kivált érzékenynek kellene lennie arra a veszélyre, amit saját veszettjei, elvakultjai, bosszúszomjasai, vérgőzösei jelentenek rá, az országra, a demokráciára és (a biztonságra és szabad közéleti ténykedésre a jövőben is föltétlenül jogosult) politikai ellenfeleire nézve.