„Hogy valaki karácsonyra hazautazik, és a Jézuskát máshol várja, nem Budapesten, azt meg tudom érteni” – mondta Lázár János. Hogy ezzel a humorosnak vélt megjegyzéssel üsse el, hogy újra sikerült elérniük az IMF-delegáció idő előtti hazautazását, miközben az ország gazdasági helyzete lényegesen sérülékenyebb, mint 2010 nyarán volt – ekkor távozott az IMF-delegáció idő előtt, akkor is a jegybankelnök megtámadása jelentette a konfliktus fő forrását – érthetetlen.

Suttyónak lenni minden politikus istenadta joga, noha világos: az éretlen, egyszerű fiúcskák szoktak így reagálni, amikor szembesülnek azzal, hogy valamit újfent nagyon elbaltáztak. De Lázár mondott olyat is, ami nem fér bele a politikai hülyeség igen széles spektrumába.

Tudniillik, praktikus szempont alapján jövendölte, hogy a következő hónapokban várhatóan fokozódik majd a tárgyalások intenzitása, hiszen Magyarország jelentős pénzzel tartozik az IMF-nek. „Gondolom, hogy akinek a pénze kell, megteszi a szükséges lépéseket ennek érdekében. ... Bennem semmiféle kétség nincs, hogy vissza fognak térni a pénzük behajtása érdekében” – mondta.

E fölöttébb „szellemes” mondatok két dolgot jelentenek: az egyik, hogy Lázár Jánosban felmerült, hogy nem fizetjük vissza időben az EU és az IMF hitelének esedékes részletét. Behajtani ugyanis azoktól szokás, akik nemhogy nem fizetnek időben, de a fizetési hajlandóságuk is kívánnivalót hagy maga után.

Lázár mondatai szabad fordításban azt jelentik, hogy a kiváló politikus elméjében megfordult, hogy az újabb hitelről szóló, épp csak elkezdett tárgyalássorozatban a korábbi hitelek vissza nem fizetésével zsarolhatják az IMF-et. Lázár bizonyára humorizálni próbált, ám mondatai nem viccesek, inkább nevetségesek. Úriemberek között ugyanis a hitel visszafizetése nem tárgyalás kérdése. Ez a stílus a legkomolyabb rosszfiúk köreiben is ciki.

Magyarország újkori történetében még nem volt példa arra, hogy ne fizette volna hiteleit. A vezető kormánypárt frakcióvezetőjének – aki a hírek szerint miniszteri bársonyszék várományosa – e szavai így óriási bizalmi deficitet okoznak Magyarországnak. Egyszersmind jellemzik a fideszes körök hozzáállását az üzleti ügyekhez és a nemzetközi partnerséghez.

E mondatokból hiteles képet kaphatunkk arról, hogy a nemzeti ügyek kormánya milyen felelősséget érez az ország polgárai iránt. Ne legyenek kétségeink: ha a kormánynak eszébe jutna e szellemben tárgyalni a Valutaalappal, annak számláját minden egyes magyar állampolgár állná: a drága valutákban, a tovább emelkedő törlesztő-részletekben s a kamatfelárakban.

Az IMF és az EU 20 milliárd eurós, 2008-ban adott hitele ugyanis a barátság jele, de nem rogyasztja térdre a valutaalapot. Annál is inkább, mert megvannak az eszközeik arra, hogy a pénzükhöz jussanak. Tárgyalások nélkül is. Azt azonban Magyarország polgárai nagyon meg fogják szenvedni.