Legalább olyan drága mulatság, ha Orbán Viktor Simicska Lajossal barátkozik, mint ha ellenségnek tekinti. Ezt az ország költségtérítéses képzés keretében tanulta meg: az adófizetők rengeteget fizettek azért, hogy megszerezzék ezt a tudást. Sok pénz ömlött oda, amikor a két harcostárs jóban volt: kitartóan mentek a forintok a Közgépnek autópálya-építések és rengeteg más álvállalkozás ürügyén, de megismerhettük Kaya Ibrahim pártgazdasági bevándorlót is.

Tanulságos Simicska állammal kötött bizniszeinek listája, mert szépen mutatja, Orbán miként magánosította cimborájával az államot, ám az aktuális történések mutatják: ez az ország még annál is inkább az övék, mint azt valaha gondoltuk.

Ez abból látszik, hogy több mint egyéves a radikális összezördülésük, hogy így eufemizáljuk a hímivarsejtügyi metaforával szimbolizált csattanást, ám még mindig zajlik a válóper. Meghökkenve nézzük, mennyit áldoz az állam arra, hogy felszámolja kapcsolatait Simicskával. Repülnek emberei állami cégek éléről, ejtik vállalkozásait a közbeszerzések alkalmával, de a munka szinte sosem ér véget. Ezúttal a reklámpiacon találtak ki egy bohóctréfákat idéző feltételrendszert, hogy Simicska veszítsen.

Mi meg finanszírozzuk az ügyvédi órákat, a bírósági tárgyalásokat, a felülárazásokat. Tesszük ezt úgy, hogy akár Orbán (tuti esélyes), akár Simicska nyer, Magyarország úgyis veszít. Elvégre a Simicskát pótló Garancsi Istvánt, Mészáros Lőrincet és a többit csak annyi különbözteti meg az elődtől, hogy ők most cimborák. De ez éppen annyiba fáj nekünk, amennyibe korábban Simicska.