Milyen Európát akarunk? Az EU állampolgárai ez év májusában dönthetnek először erről a kérdésről. Sem a lisszaboni szerződés életbelépése óta, sem az egész EU-ban érezhető gazdasági válság alatt nem kaptak az emberek lehetőséget arra, hogy az EU jövőjéről demokratikus úton dönthessenek.

A 2014. májusi választásokra első ízben jelölnek a pártok politikusokat, akik közül az egyik az Európai Bizottság elnöki székében váltja majd José Manuel Barroso elnököt. A választók tehát különböző politikai modellekről is döntenek, és ez mérföldkő az EU történelmében. A következő hetekben, hónapokban egész Európában az elnökjelöltekről és programjaikról folyik majd a vita.

David Cameron „kevesebb Európáját” választjuk, ahol a piac diktál, vagy inkább a „másik Európát”, ahol a piac a demokratikus szabályoknak van alárendelve, és amelyet az Európai Parlament jelenlegi elnöke, Martin Schulz képvisel?

A szélsőjobb pártok és jelöltjeik is indulnak a választáson, és demokratikus úton próbálnak lehetőséget kapni arra, hogy az európai demokráciákat aláássák. Szeretnénk felszólítani mindenkit, hogy ne adja szavazatát ehhez a politikai öngyilkossághoz.

De épp ilyen égetően fontos, hogy a politikusok az EU-val kapcsolatos kétségeinket végre komolyan vegyék. Ahhoz, hogy Európa újjászülethessen, kétségkívül szükséges végre felfedni az EU alapítása óta fennálló strukturális problémákat.

Mi nem akarunk olyan EU-t, mely 700 milliárd eurót mobilizál a bankrendszer stabilizálására, de csak hatmilliárdot a fiatalok munkanélküliségének csökkentése érdekében! Egyre több embernek, köztük egyre több fiatalnak az az érzése, hogy „Brüsszel” néven egy anonim, párhuzamos univerzum jön létre, mely az identitásukat, nyelvüket és kultúrájukat fenyegeti. Az elitek Európája az emberek Európája nélkül. Ahhoz, hogy az európaiak támogassák, sajátjuknak érezzék Európát, a politikusoknak az emberek számára fontos témákkal is foglalkozniuk kell.

Európa számára 2014-ben elérkezett a döntés pillanata. A most először megválasztható új bizottsági elnök tapasztalataitól, értékszemléletétől, kockázatkezelési és diplomáciai kompetenciájától függ majd, hogy sikerül-e végre túllépni Európa „jóakaró despotizmusán” (Jacques Delors), és a kontinensnek hangsúlyos hatalmi pozíciót és progresszív irányt biztosítani a globalizált világban.

Az aláíró művészek és gondolkodók a felhívás szövegéhez személyes üzenetüket is hozzáfűzték, melyekből az alábbiakban válogatást közlünk.

A felhívás aláírói:

Ulrich Beck (kezdeményező), Zygmunt Bauman, Elisabeth Beck-Gernsheim, Daniel Birnbaum, Angelo Bolaffi , Jacques Delors, Chris Dercon, Slavenka Drakulic, Mathias Enard, Ólafur Elíasson, Esterházy Péter, Fischer Iván, Anthony Giddens, Lars Gustafsson, Jürgen Habermas, Heller Ágnes, Harold James, Mary Kaldor, Navid Kermani, Ivan Krastev, Michael Krüger, Pascal Lamy, Bruno Latour, Sibylle Lewitscharoff, Antonín Jaroslav Liehm, Geert Mak, Robert Me nasse, Adam Michnik, Christoph Möllers, Henrietta L. Moore, Edgar Morin, Adolf Muschg, Cees Nooteboom, Andrei Plesu, Ilma Rakusa, Volker Schlöndorff, Peter Schneider, Ge sine Schwan, Hanna Schygulla, Tomás Sedlácek, Kostas Simitis, Klaus Staeck, Sasa Stanisic, Richard Swartz, Michael M. Thoss, Camille de Toledo, Lilian Thuram, Alain Touraine, António Vitorino, Christina Weiss, Michel Wieviorka

Ulrich Beck

Európában jobb- és baloldali Európa-ellenes forradalom tombol. Lehete az emberek elfordulása az EU-tól és a fi atalok tömeges munkanélkülisége veszélyesebb, mint az euróválság? Lehetséges-e, hogy az európai álmot a Földközi-tengeren, a menekültek túlzsúfolt bárkáiban és a kijevi utcákon a tüntetéseken még álmodják, de nálunk az EU-ban már nem? Az északafrikai menekültek és a kijevi tüntetők azt üzenik nekünk, hogy Európa több, mint egy pénznem, és több, mint egy monetáris intézmény. Európa a szabadság, a demokrácia, a világra nyitottság ígérete, és ezt szavazatunkkal a májusi választásokon is megerősíthetjük.

– A Kelet- vagy Közép-, esetleg Kelet-Közép-Európa-problematikán már túl vagyok. Mostanában inkább azon agyalok, hogy alsó, középalsó vagy inkább középlegalsó Európa!... Marabu

A Müncheni Tudományegyetem és a London School of Economics szociológiaprofesszora.

Esterházy Péter

Európa nem a jó szinonimája, Európa mi vagyunk! Ez nem választás kérdése. Éppen ezért kell elmennünk választani, hogy eldönthessük, ki szólal fel és ki cselekszik majd a nevünkben.

Kossuth-díjas magyar író, a Német Művészeti Akadémia, valamint az Académie Européenne des Sciences, des Arts et des Lettres tagja. Műveit több mint harminc nyelvre fordították le.

Fischer Iván

Európai vagyok. Ön is európai, ha szereti a jó presszókávét vagy kapucsínót, Mozart Varázsfuvoláját és a múlt nagy embereiről elnevezett utcákat. Felejtse el a nemzetállamokat! Azok csak a nemzeti egoizmus képviselői. Ön jobb ennél, Ön létrehozhat egy olyan békés földrészt, mely képes arra, hogy a kisebb különbségeket kiegyenlítse. Zenéljünk együtt!

Kossuth-díjas karmester, a Budapesti Fesztiválzenekar zeneigazgatója, a brit Királyi Zeneakadémia tiszteletbeli tagja, a berlini Konzerthaus zeneigazgatója.

Jürgen Habermas

A német kormány nem bújhat ki a politikai felelőssége alól, hiszen ő alakította ki azt a válságkezelést, melynek következtében az eurózóna botrányosan egyenlőtlen válságtörténetei lejátszódtak. A német kormánynak kellene a legjobban félnie „a német Európától”, és arra törekednie, hogy vezetői szerepe egy politikai unió ban, mely a nevéhez méltóan működik, minél hamarabb feleslegessé váljon.

Német filozófus és szociológus, a kommunikációelmélet meghatározó teoretikusa.

Heller Ágnes

Az Európai Unió demokráciái jól vannak menedzselve, de a menedzsment nem ért ahhoz, amit Hegel után „szellemnek” nevezünk. Élénk és erős demokratikus szellem nélkül a tömegdemokrácia papírlappá silányul, és össze is omolhat a nacionalizmus, rasszizmus, fundamentalizmus, antidemokratikus szélsőjobb és szélsőbal radikalizmus és az erőszak egyre növekvő súlya alatt. A régi kísértetek előbújhatnak a szekrényből. Achtung, Europa!

Filozófus, Hannah Arendt utódja volt a New York-i New School of Social Research filozófia tanszékének élén.

Andrei Plesu

Az egységes és stabil Európa iránti vágy Kelet-Európában más, mint Nyugaton: sokkal drámaibb, hiszen egy olyan vágyról van szó, amit a hidegháború éveiben megalázó módon megsemmisítettek. Ennek kudarca nem egy intézmény vagy egy politikai projekt kudarcát jelentené számunkra, hanem egy remény megsemmisülését. Más szóval: hosszú távú következményekkel járó súlyos vereség lenne.

Filozófus, 1997–1999-ben Románia külügyminisztereként fontos szerepet játszott az ország EU-integrációjában.

Volker Schlöndorff

Az ukrajnai konfliktus is megmutatta, hogy milyen fontos egy egységes külpolitikával rendelkező erős Európa –nemcsak azért, hogy Ukrajnában béke legyen, hanem hogy egész Európa továbbra is békében élhessen: ma már senki sem izolálhatja magát.

Német filmrendező, A bádogdob (1979), a Homo Faber (1991), A lövés utáni csend (1999) és más emlékezetes filmek alkotója.

A felhívást aláíró művészek és gondolkodók összes személyes üzenetét az alábbi weboldalakon olvashatja: http://vote4europe.eu, www.waehlt-europa.de Fordította: Gönczy Gabriella

 

 

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.