Nekünk most nagyjából a tatárjárás utáni újjáépítés a feladatunk – nyilatkozta Kövér László. Elpusztult a lakosság harmada, az ország romba dőlt, világos. „Remélem – folytatja Kövér –, hogy leszünk annyira bölcsek és leszünk annyira sikeresek, mint amennyire IV. Béla és az ő kortársai voltak.” Reméljünk. A bölcs király önkritikával kezdte, látta, hogy a központosított, abszolutisztikus kormányzás kísérlete megbukott, ezért decentralizált, tudomásul vette hatalmának alkotmányos korlátait, igyekezett multikulturálissá tenni az országot: hívott kunokat keletről, városalapítókat nyugatról, a királyi jövedelmeket zsidó pénzemberek kezébe adta, akiktől fölvett sok-sok hitelt. Ez is világos.

Kövér László csak azzal lepett meg minket, hogy legyurcsányozta magát. Az előzmények alapján erre nem számítottunk. Az országot ugyanis nem akármilyen tatárok pusztították el, hanem a Gyurcsány-féle „vad, úri tatárok”. Tegyük fel, hogy az Országgyűlés elnöke tud róla, hogy egy Ady Endre nevű költő Csák Máté földjén című verséből idéz. Ezt a bátor feltételezést arra alapozzuk, hogy ezt az 1907-ben született költeményt tanítani szokták az iskolában.

Akik tanultak is valamit abban az iskolában, tudják, hogy a „vad, úri tatárok”, akiknél „hitványabb Nérók még sehol sem éltek”, a századelő konzervatív politikai-társadalmi vezetői. Tisza István, Wekerle Sándor, Széll Kálmán, ifj. Andrássy Gyula és a többiek. Annak a magyar konzervativizmusnak a képviselői, amelyet a Fidesz történelmi elődjeként tisztel. Ady viszont szenvedélyesen gyűlölte őket, s az idézett vers eme szenvedélyének költői megnyilvánulása.

Ha a Fidesz hűséges utód, bízvást magára vonatkoztathatja ezt a gyűlöletet, és úgy tekinthet magára, mint Ady „vad, úri tatárainak”, „hitvány Néróinak” büszke utódjára. Ha pedig ezek az Ady-féle vad, úri tatárok manapság, mint Kövér mondja, Gyurcsány-félék, akkor a Gyurcsány is ilyen Fidesz-féle, a Fidesz meg Gyurcsány-féle. Ahogy egykor Tisza és Wekerle, úgy rombolta, pusztította az országot Gyurcsány és bandája. No de akkor a hasonszőrű Fidesz miért is tenne mást?

Ady olyan balliberális volt, amilyenek manapság már nincsenek is. Ő bizony a polgári radikalizmus útján egészen a szocializmusig menetelt volna. Az emberi jogok, a választójog „szélsőségesen liberális” kiterjesztését követelte és radikális szociális reformokat.

A Kövér idézte vers himnusz a jövő embereihez, a magyar proletárokhoz, mert Csák Máté földjén ők az Isten, s velük „száguld, vív, ujjong” a költő lelke. Azokról a proletárokról van szó, akiknek semmijük sincs, s az úri pimaszok szerint „annyit is érnek”. Azokról, akiknek rettegtek megadni a szavazati jogot a konzervatív urak, mert ők is egy véleményen voltak Kövér úrral és a Fidesz aranyszájú barátjával, Bayer Zsolttal: „Magyarország nem fogja engedni azt, hogy a vízfejű Budapest, ezen belül Pest lumpen prolijai döntsék el, mi történjék ezzel az országgal.”