Útonállnak
Hanem a hatalom romlottságáról. Tolják az állami pénzt Simicska lapjába, majd amikor már nem kedvelik, Habony kap újságot, amit szégyentelenül kitömnek. Nemcsak közösségi forintokat használnak úgy, mintha játékpénz lenne, hanem a piacon is úgy alakul, a bátor cégek inkább a Lokálhoz mennek. Így nem marad más a terepen, mint a propagandakiadvány, amely ennek a hanyatlástörténetnek a szimbóluma. A Lokál mellett ugyanis a faék összetettnek látszik. Ennél szánalmasabb, szellemileg szegényebb kormánylapot még nem készítettek. De nem számít itt semmi, csak az ölés.
A fiúk, akik egyszer azért dolgoztak, hogy minden hangot hallani lehessen, ma mészárosként közlekednek a nyilvánosságban, hogy más hangját hallani ne lehessen. Ők, akik egyszer polgárnak hívták magukat. Már régen nincs ilyen öndefiníciójuk, ami nem csoda, elvégre az útonálló lenne a megfelelő önmeghatározás, ám az nem tűnik fel ideális hívószónak. Nem tetszene a politikai közösségnek, amelyik amúgy már biztosan nem az, mert a közösségeket értékek kötik össze, itt meg abból egy sem maradt.
Így lett a közösségből banda, a Metropolból Lokál, Magyarországból ugar.