Mára a „családi összefogás" lett az egyik legkínosabb politikai kifejezés Magyarországon. Családi összefogásból lett Lázár János gyermekének luxuslakása Budán, így épült Szijjártó Péter úszómedencés kacsalábon for­gója Dunakeszin, és részben a család kuporgatta össze Rogán Antalnak a Pasa parki villalakást.

Jegybankelnökünk fia, Matolcsy Ádám is joggal hivatkozhat arra, hogy harmincéves korára családi összefogásból gazdagodott meg.

Az ifjú vállalkozó nemrég vágott zsebre ezen az alapon egy milliárdos forgalmú bútorüzemet, amihez a nagybácsi bankja adott hitelt, akit viszont a papa jegybankja tőkésített fel, történetesen közpénzből. Ahogy az ifjú Matolcsynak családi segítségen kívül aligha lett volna pénze egy olyan balatoni örökpanorámás szőlőre, ami után bármely dúsgazdag ember megnyalná a tíz ujját. Pláne, hogy most az ifjú egy hipermodern házat építtet a telekre, a kivitelező pedig ki más lenne, mint az a cég, amelyik az édesapa vezetésére bízott jegybanknak is dolgozik. Ahonnan – hogy a kör teljes legyen – a Matolcsy papa amúgy nemrég lapátolt ki úgy 260 milliárd forint közpénzt a bank alapítványaiba, hogy részben abból finanszírozza az unokatestvér-nagybácsi médiabirodalmának építgetését.

A jelek szerint Matolcsyt egy cseppet sem zavarja az országraszóló botrány, mert az nem nálunk szabály, hogy az ilyesmi ezredrészéért is útilaput kötnek egy jegybankelnök talpára. Európában utoljára talán a Janukovics-rezsim produkált hasonló családi összefogásokat. Előtte a Milosevics család, még előtte... de ez legyen már túl távoli. Mindegyik történetben közös, hogy az önfeledt kondérban turkálás közben nem vették észre, mikor lépték át azt a határt, amikor az
efelett érzett tehetetlen undor a népben döbbent haraggá, indulattá sűrűsödött. A folytatás immár szomorú történelem. Előbb-utóbb minden azzá lesz. De addig szörnyű.