Távozik az Indextől az internetes portál alapító-főszerkesztője, Uj Péter, aki ha esetleg már semmit sem tenne hátralévő életé­ben, akkor is elmondhatja magáról, hogy lám csak, volt valaki, még ha nem is ezt hajtogatva kel és fekszik.

Ám ez a lám csak mégiscsak valamiféle értékkifejező, mert hát, lám csak, ő volt az, aki annak idején ebben a szerkesztőségben, a Népszabadságban arról beszélt, miközben ki-ki vérmérsékletének megfelelően szájtátva, mosolyogva vagy hitetlenkedve hallgatta, hogy az internet felé kell menni, és hát persze hogy hülyének néztük, még hogy világháló, holott. És ment, csinálta, mert – ahogy azt az Index tulajdonosainak írta – már pendelyesen is az új kihívásokat kereste, és meg is csinálta.

Megcsinálta ő és a hozzá hasonlók, akiket valahol másutt hallgattak szájtátva, elnéző mosollyal vagy hitetlenkedve, de jó pillanatban és jó helyen sűrűsödtek egybe, hogy kiszakadjon belőlük valami nyers, szakmai sallangoktól mentes, a maga féktelenségében is pontos újság, persze nem papíralapú, de mégiscsak újság, amiért akár fizetni is érdemes lett volna, mert hasonló gondolkodású és ízlésű emberekre lehetett bennük ismerni, pontosabban sokszor azt szerettük volna, ha hasonló gondolkodású és ízlésű emberek lehetnénk, pedig jó volt ez így, de mégis, az irigység az áhítozás formáját öltve sem más, mint irigység.

Ez az irigység az, amely gyakran tehetetlen dühvé dermedt az Index ellen ágálókban, mert ők persze megtehetik, ők persze nyugodtan csipkelődhetnek, ők persze bezzeg meg mifene, nos hát ők persze, ne is kerülgessük tovább, függetlenek, mintha ez a szó hordozna valamiféle önmagán túli jelentéstartalmat is, mintha nem lenne a világ legtermészetesebb dolga, hogy azt írja-mondja-teszi az ember, amit gondol, és ha erre igény van, akkor teret is nyer hozzá, és ha van tér, van mit csinálni. Ott volt tér, voltak ötletek, gondolatok, még ha sokszor nem tetszőek is, és ha e logika alapján létezik is függetlenség vagy annak legalább a látszata – hogyan is válhatnának függetlenné maguktól –, azt ők testesítették meg.

Nem tehetnek róla, hogy ezek a mostani urak jobbra indexelnek, mert nekik még a függetlenség látszata is túl sok: bevásárolják magukat, többséget szereznek (ó, szent kétharmad!), átszerveznek, leszólnak, kicsit belepiszkálnak, nem, dehogyis ártanának, ilyet soha nem tennének, inkább a helyzet válik egyre büdösebbé, mintha valami rohadni kezdene, ablakot nyit az ember, hátha, de nem, nem elég friss a levegő, hát hagyja az egészet a francba, mint a portál legeredetibb hangú szerzője, Tóta W. is, mert ha menni kell, menni kell, de legalább azzal a tudattal, hogy lám, mégiscsak létrehozott valamit, amit ezek soha nem lesznek képesek utánacsinálni, mert valójában csak a romboláshoz értenek, bár abban aztán igazi profik.