A kisfiam, olykor, amikor nagyon siet, hogy egyik szobából sürgősen a másikba vigyen néhány műanyag elefántot, szervált, orrszarvút és kudut, közben ledönti pár könyvemet, szétszakítja az ingemet, szilánkosra töri a telefonomat, és beveri az orrát. A kuduk áthelyezése – kérdezzék csak meg őt – halaszthatatlan volt, és útja során a megkérdőjelezhetetlen jó szándék vezette. Olykor a kormány is hasonló hozzá: a túlmozgásos igyekezet, hogy négy sarkából kifordítsák a világot (lásd még: "befejezni a rendszerváltást") olyasmiket is kikezd, szétszed, amit talán a lendületen túl ők se tudnának semmivel sem indokolni.

Szép példa erre az új ügyvédi eskü szövege, amely az Alkotmány Alaptörvényre való cserélése alkalmából született meg salátatörvényben szabályozva. Szükség nem volt új esküre, köszönet sincs benne sok.

A régi vonatkozó része így hangzott: "Én, ... esküszöm, hogy ügyvédi hivatásomat az ügyfelem érdekében, a Magyar Köztársaság Alkotmánya és jogszabályai szerint lelkiismeretesen gyakorlom, és az ennek során tudomásomra jutott titkot megőrzöm. (Az eskütevő meggyőződése szerint) Isten engem úgy segéljen."

Az új pedig így:

Én, (az eskütevő neve) fogadom, hogy Magyarországhoz és annak Alaptörvényéhez hű leszek, jogszabályait megtartom és másokkal is megtartatom; (a tisztség megnevezése) tisztségemet a magyar nemzet javára gyakorolom. Hivatásom gyakorlása során szakmai kötelességeimet lelkiismeretesen és a legjobb tudásom szerint, ügyfelem érdekében eljárva teljesítem. (Az eskütevő meggyőződése szerint) Isten engem úgy segéljen!".

Két lényeges különbség van: az új esküből kikerült a titoktartásra vonatkozó rész, s belekerült az a különös megfogalmazás, miszerint a magyar nemzet javára gyakorolja az ügyvéd a hivatását.

Természetesen minden ügyvéd mindig a magyar nemzet javára gyakorolja szakmáját, hiszen képviseli az ügyfelét, s így biztosítja a magyar igazságszolgáltatás egyensúlyban tartását, ami nyilvánvaló nemzeti érdek.

Hanem: mi van akkor, ha valaki valamilyen ügyben perli a magyar államot, és perképviseletre ügyvédet bíz meg? Elképzelhető természetesen, hogy az érdekei egyben a nemzet érdekei is, azaz az állam valami olyan kolosszális és széles tömeget érintő hülyeséget képvisel, amiről mindnyájunk érdeke, hogy a bíróság kimondja: jogellenes. Mégis, ez a megfogalmazás egyfelől suta, másfelől veszélyes, mert az ügyvédnek az ügyfele érdekeit kell képviselnie, azonban ez az eskü így tág lehetőségeket biztosít arra, hogy egy ügyvédet esküszegőnek kiáltsanak ki, ha valaki úgy érzi, hogy hivatása gyakorlásával (ügyfele képviselete) megsérti az adott ügyben a "magyar nemzet javára" gyakorolt ügyvédkedést.

A titoktartás elhagyása szintén érthetetlen: nem kérdés, hogy az ügyvédi szakma eleme a maximális bizalom, amit a titoktartási kötelezettség alapoz meg.

Természetesen ezután sem kotyoghatja ki megbízottjai titkait az ügyvéd, ezt az ügyvédi törvény továbbra is tiltja. Azonban, ha egyáltalán van értelme az afféle színpadias dolgoknak, mint a hivatali esküknek, akkor pont az lenne, hogy érzelmi megalapozást adjon a szakma etikai minimumáról. Mostantól a kétkedő kliensnek nem mondhatja az ügyvéd, hogy "ügyvédi esküm" kötelez a titoktartásra.

Az ügyvédeket (pontosabban ügyfeleiket) számos jogkorlátozás érte volna a jogalkotó elképzelése szerint, ezek javát megsemmisítette az Alkotmánybíróság. Kérdés, az a szintén megsemmisített, ám az Alaptörvényhez kapcsolódó "átmeneti törvénnyel" visszahozott intézkedés, hogy az ügyész a legfelsőbb ügyész döntése alapján ott emel vádat, ahol akar, mennyiben sérti a fegyveregyenlőség elvét. (Számos mérvadó jogász szerint jelentősen.) Ehhez képest az eskü újraszövegezése szimbolikus kérdés. A szimbolikus ügyek és szövegek javát – számos barátommal ellentétben – szerintem nem érdemes bolygatni, egy majdani választás után esetleg hatalomra kerülő új kormánynak sem. Nem lehet állandó "mindent vissza" hangulatban élni, nem lehet folyamatos revanspolitikát folytatni, ahol csak lehet, érdemes önmérsékletet tanúsítani és megértőnek lenni.

Azonban a most konszolidációt hirdető kormányzat is tehetne önkorrekciós gesztusokat. Efféle lenne az ügyvédi esküben a titoktartás visszaírása, és a magyar nemzetre való hivatkozás pontosítása olyképp, hogy az ne legyen soha értelemzavaró, illetőleg, hogy világos legyen az esküből is:maz ügyvéd feladata kizárólag megbízója képviselete, az ügyvéd tevékenységében szabad és független – azaz nem foglya egy az ügyvédi esküben szereplő veszélyesen félreérthető megfogalmazásnak sem. Mert, ami itt ma jelképes, az elméletben holnap alkalmas lehet ügyvéd elleni nonszensz eljárásra is. 

"Az a jó politikus, aki képes megváltoztatni a véleményét" – mondta minap Lázár János, s bár kínálkozna a híres Groucho Marx bon mot, miszerint "ezek az elveim, ha nem tetszik, van másik",  inkább hajlanék arra, hogy a Fidesz frakcióvezetőjének igaza van. Már több kormány bukott bele Magyarországon is a hisztérikus önigazolásból fakadó hajthatatlanságába. Ha ehelyett rugalmasak, képesek az önreflexióra, azon mindenki csak nyerhet, és már a belátás is előrelépés. Most jöhetnek a tettek (mint a kormányfőtől is tudjuk, valójában csak azok számítanak).

„Csak nem ártani”, javasolja egy régi esküszerző, Hippokratész. Ebben a nagy hóban sok mindennel lehet próbálkozni sífutástól puncskészítésig, magam most a kéretlen prókátor szerepét próbálgatva javaslom: az eskü kijavítása legyen része a konszolidációs csomagnak.