Nem gyötörtek bennünket kétségek, hogy mi lesz a vége, hiszen egy hónapja a kormányfő már bejelentette: szeptemberi ülés­szakán dönthet az Országgyűlés arról, hogy a 2014-es választásokra bevezetik a kötelező előzetes feliratkozást. És ha ő azt mondja, hogy valamiről dönthet a kétharmad, úgy arról dönt is: a választójogi törvény átírása után e sajátos politikai éberségi cenzussal korlátozzák majd az általános választójogot, megfosztva a polgárt attól a jogától, hogy akár az utolsó pillanatban döntse el, elmegy-e, hogy leadja szavazatát. Már a télen tudnia kell. Meg lehet magyarázni ezt, de észérvvel indokolni, azt nem lehet.

Szerdán az is világossá vált, ideje végleg lemondanunk arról, hogy van még olyan morzsányi morális vagy etikai megfontolás, ami visszafogná a hatalmat. Nincs ilyen, Orbán Viktor bármi áron meg akarja nyerni a következő választásokat, a Fidesz vezérkara pedig kivétel nélkül – finoman fogalmazva: cinikusan, durvábban megmondva: arrogáns, hatalmi pofátlansággal – fölsorakozik mögéje.

A békeidőben általában visszafogottnak tűnő Navracsics Tibor – a poszt legnagyobb dicsőségére, mint regnáló igazságügyi miniszter – bejelentette, képviselői indítványként nyújthatják be az előzetes regisztráció bevezetéséről szóló javaslatot, amely az Országgyűlés működésére, illetve az Országgyűlés megválasztására vonatkozik. Azaz, ő úgy gondolja, követik az eddigi gyakorlatot, a „képviselői törvényalkotást”, aminek az értelme, hogy a benyújtott javaslat ne járhassa végig a parlamenti utat, hogy az ellenzéket lényegében kiszorítsák még a vitából is, mielőtt a kétharmad megszavazza a kormányfő ötletét. Nem akármiről, a választásokról van szó, amelyek szabályairól egypárti alapon dönteni más politikai rendszerben szokás.

A parlamentáris kormányzásnak most a formájára sem adnak. Az igazságügyi minisztérium már annyira sem, hogy Navracsics szerint tárcája a politikailag vagy pártpolitikailag érzékeny témákban a miniszterelnök tudatos döntése alapján „hátrébb lép”, csak a többségi akaratot kodifikálja. (Kodifikálás vagy egyéni képviselői barkácsindítvány – nem ugyanaz.) Alkotmánybírósági normakontroll persze lehetséges – „ha olyan döntés születik”. A kormányfő ez irányú szándékát még nem ismerjük, de a válaszát, ha esetleg az AB elkaszálná az előzetes feliratkozást, igen: a kabinet majd megtalálja a módját, hogy a rendszer maradhasson. Az a rendszer, amely arra hivatott, hogy akár csak a Fidesz másfél millió törzsszavazójával is bebiztosítsa a 2014-es győzelmet, hogy aztán 15 millió magyar nevében kormányozzon.

Hiszen Navracsics szerint a legitimáció „nem darabszámtól függ”, egy 36 vagy 51 százalékkal megválasztott kormány hatásköre, legitimációja ugyanis nem kisebb, mint egy 80 százalékkal megválasztotté. Ahogy egyetlen képviselő is benyújthatná az összes törvényjavaslatot. Ha megszavazzák, mind legitim.