Tudjuk, hogy Magyarországon dúl a médiaszabadság, minden a lehető legnagyobb rendben van, lám, ebben is megelőzzük a hanyatló Nyugatot, mert ott jön-megy egy-egy újságíró, kap egy kis pénzt a magyar kormánytól, és már el is helyez a saját lapjában néhány jól irányzott cikket arról, hogy Magyarország a létező világok legjobbika. Miért is ne lenne az? Hiszen még arra is van pénz, hogy újságírókat fizessen a kormány, nincs az a válság és kormányracionalizálás, ami ebben akadályozná, és senki nem kérdezi meg a miniszterelnök-helyettestől, hogy tessék mondani, a kabinet melyik szerve, milyen jogcímen és mekkora tételben fizetne a gondosan kiválasztott újságíróknak? Cikkenként szabott az ár? Ennyit ér egy hír, ennyit egy elemzés, ennyit egy riport? Euróban? Na jó, az elemzésnek bizonyosan nagy értéke van, de mennyit kóstál manapság egy jól irányzott szerkesztőségi cikk?

Hát jó, beszéljünk nyíltan: mennyit érne önnek, miniszterelnök-helyettes úr, ha azt írnám valamely lapba, hogy mindenki vegyen példát Magyarországról, mert ami ott történik, az tartalmi és fogalmi újragondolása mindannak, amit demokráciának hívunk? Mennyit érne az a mondat, hogy a népakarat kormányra emelt egy pártszövetséget (elemzői mentalitással firnyákosan, kétértelműen hozzátenném persze, hogy ennek egyik tagja, a kereszténydemokraták pártnépszerűsége mérhetetlen), amely fölött most senki által meg nem választott brüsszeli diplomaták készülnek jogtalanul ítéletet hirdetni?

Biztos megér önnek karakterenként egy eurót, ha arról értekeznék, hogy itt hánykolódik Európa hányatott sorsú tengerén egy hajó, egy bárka vagy hogy egy nemzetközi nyelven kevéssé érthető kifejezést használjak hitelesség-erősítő helyi íz gyanánt, itt van egy csolnak, egy ladik, amely végre megpróbálja önnönmaga irányítani a sorsát, mert elege lett abból, hogy Moszkva vagy Brüsszel mondja meg neki, hogy merre meddig. És Istenem, persze, hogy követnek el apró hibákat, de ki ne tenné ilyen őrült, de jó szándékú jogalkotási tempó mellett, amellyel végre lezárhatják a Brüsszel által is belátható módon félresiklott rendszerváltoztatás elnyűtt éveit! Ki vonná kétségbe, hogy kellett egy új alaptörvény?

Persze, tudom, lehet hivatkozni arra, hogy igen, volt már egy Alkotmány, olyan, amilyet értő kezek formáltak láthatatlanná, de már a datálásában is azokra a rettenetes időkre emlékeztetett, nem csoda hát, hogy a magyar nép vágyott már egy másik, egy igaz, egy szerethető után, amely emelkedetten szól mindenkihez. Hogy mi? Választójogi törvény? Nahát azzal sincsen az égadta egy világon semmi probléma, hiszen a magyar nép fölhatalmazásával írják újra a választókerületeket úgy, hogy gyakorlatilag csak a kormánypártok nyerhessenek, de van, igenis van modell erre, ott van például Nagy -Britannia, ahol a győztes mindent visz. Ki mondhatná erre, hogy nem fair? És igen, mindenki beláthatja, hogy ilyen gazdasági helyzetben szükség van arra, hogy a kormány villámgyorsan legyen képes reagálni a váratlan helyzetekre, ezért aztán ha kell, rendeletek útján is irányíthatóvá vált ez a kis ország, és nem kellenek az Alkotmánybíróság fölösleges akadékoskodásai sem, mert igenis, Magyarország győztesként akar kikerülni a válságból.

Ja igen, hát a közhangulat: valóban, nagyon magas a benzinár és kissé mintha mindenféle ár elszabadult volna, de ez nem elég nagy ár azért, hogy Magyarország újraindítja önmagát, mint egy számítógép, amely lefagyott s most fölébred dermedtségéből, és persze, lesz itt kisebb benzinár is, addig meg legalább tisztul a levegő, amit a földdel és a vízzel együtt el akarnak venni ettől a kis országtól a kizsákmányolóik, az idegen tőke, amely azt akarja, hogy tovább szipolyozzák ezt a szerencsétlen népet, amely megbűnhődte már a múltat és a jövendőt egyaránt.

Mennyit érne egy ilyen cikk, miniszterelnök-helyettes úr?

Az a baj, Semjén úr, hogy nem tudom kiverni ebből a bolond fejemből, hogy önök ott fenn, a szalonkalövők emelkedett magaslatában, valóban így gondolkodnak. Talán valóban azt hiszik, hogy ez a megoldás: egy-két cikk itt-ott, odaszólunk egy-egy baráti újságírónak, írj erről, írj arról és attól minden olyanná válik, mint amit láttatni akarnak. Talán valóban azt hiszik, hogy olyan az egész világ, mint a maguké. Ahol csak úgy pendül a forint, az euró, és a had már ugrik is írni. Jóféle dzsentritempó ez, csak az a baj, hogy ahhoz szolgák is kellenek, és én a magam részéről rohadtul utálnék szolgává válni. A végén még olyan emberek diktálnának nekem, mint ön például, és az nagyon nem lenne jó, az én istenem sose bocsátaná meg nekem.

A maga dolgát meg rendezze azzal, akivel tudja.