Mondják meg őszintén: tudják, kicsoda Hidvéghi Balázs? Ne szégyelljék, ha nem. Segítünk annyit, hogy ugyanott tevékenykedik öt éve, ahol Kovács Béla. Róla már többen tudják, hogy az Európai Parlamentben képviseli hazánkat, de e tudást alighanem az elmúlt bő egy hétben szerezte a választók jelentős része, mióta rávetült a kémkedés árnyéka.

Ha végignézzük az eddigi uniós képviselőinket, akkor kijelenthetjük, hogy akinek a neve ismerősen cseng a magyar közvéleményben, az ezt nem az ottani tevékenységének köszönheti.

Első vonalbeli magyar politikust többnyire életműdíjként vagy száműzetésbe küldtek a magyar pártok Brüsszelbe, esetleg valamilyen itteni taktikai megfontolásból látták jobbnak, ha nincs idehaza.

Ha azt sem tudjuk, mit csinálnak, akkor miért érdekes, hogy ki az a 21 magyar, aki a helyükbe lép? Például azért, hogy egy ilyen választáson mérlegre tegyük, konkrétan ki is az és mit akar, aki a nevünkben képviseli Magyarországot az EU központjában, ki az, akivel ott azonosítani fognak bennünket. Akárkiket küldünk, nem mi fogjuk fújni a passzátszelet Brüsszelben.

A 21 csak kivételes esetben kelthet hullámokat az uniós képviselők tengerében, de éppen ezért fontos, kik is ők azon kívül, hogy melyik párt mezében indulnak. Mi is tiszteletet akarunk Brüsszeltől, mint Orbán Viktor, csak mi azt szeretnénk, ha ezt azok vívnák ki, akik ott képviselnek bennünket.

Szeretnénk, ha elismertebb politikusokként térnének haza, mint ahogyan elindultak oda. Igaz, adott már nekünk az Európai Parlament köztársasági elnököket is. De vajon emlékszik-e valaki, mit tett ott Áder János? Schmitt Pál viszont csak egyszer hibázott Brüsszelben: amikor hazajött.