Ha valaki nem ismer egy verset, netán bizonytalan egyes történelmi események időpontjában, azonnal megszégyenül, bunkónak minősíttetik; ugyanakkor szinte divattá vált azzal kérkedni, ha valaki a fizikából, kémiából egyetlen kukkot sem ért, a matematikai ismeretei pedig véget érnek az “egy meg egy az kettő”-nél.

Miután az oktatás színvonalát az elmúlt 18 évben az egymást követő “reformokkal” sikerült – sok máshoz hasonlóan – hihetetlenül mélyre zülleszteni, úgy gondolom, hogy ez a tervezett lépés lenne a kegyelemdöfés. Siránkozunk, hogy a mérnöki munka, a K+F teljesen kiszorul a magyar munkaerőpiacról, és csak fel- és bedolgozókra van szüksége a külföldi vállalatoknak, eközben mi magunk mindent megteszünk egy műszakilag teljesen analfabéta társadalom felépítésére.

Felhívnám az illetékesek figyelmét – érdemes utánanézni az archívumokban –, hogy a hetvenes években a budapesti Radnóti gimnáziumban Marx György vezetésével már folyt egy hasonló kísérlet “anyagszerkezettan” címen. Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy ennek “köszönhetően” mekkora hátrányba kerültünk az egyetemi helyekért folyó kiélezett versenyben. Részben szülői tiltakozás hatására harmadik évfolyamtól a kísérletet felfüggesztették, így – jelentős többlet-ráfordítással – sokunknak sikerült pótolni a lemaradást, és bejutni az egyetemre.

Ugyanakkor nem tagadom azt sem, hogy a reformokra szükség lenne. A hat és nyolcosztályos gimnáziumok elvben lehetőséget biztosítanának arra, hogy a gyerekek birtokába kerülhessenek annak a matematikai tudásnak, ami a természettudományi tárgyak – elsősorban a fizika és a kémia – megértéséhez (és nem bemagolásához) szükségesek. A mai gyakorlat azonban az, hogy a fizika, kémia tárgyakkal egy-két évvel az érettségi előtt “végeznek” a tanulók, míg a matematikát (még) a matúráig tanulják.

A műszaki értelmiség – köztük számos akadémikus – értetlenségének adott hangot. Mindez azonban süket fülekre talál. Talán ez sem véletlen: a rendszerváltás utáni oktatásért felelős miniszterek – az egyetlen Pálinkás József kivételével – mindannyian (jogászok és bölcsészek) humán végzettségűek.