A veszprémi tragédia óta mintha egy eleddig szigorúan bizalmas akta nyílna ki a famíliáról, hiszen a napról-napra közölt – számunkra új – információk tulajdonképpen mind régiek – ez a csapat nem február második vasárnapján vált gátlástalanná és agresszívvé, hiszen tagjai ezen célból verbuválódtak, ebből éltek.

Hétfőtől máig kiderült róluk, hogy Enyingen és Veszprémen kívül a szezonban Siófokot és a Balaton több más települését is rémületben tartották, elég Sztojka nevét kiejteni, hogy elnémuljon a környezet. Természetesen ennek a fajta munkának nem csupán hordaléka, haszna is van, gyorsan tollasodtak Sztojkáék, ám ez is inkább most szúrt szemet, olyannyira, hogy a rendőrség a hét elején arra kérte az adóhatóságot, végezzen már az egyébként még körözés alatt álló Sztojka Ivánnál egy alaposabb vagyonvizsgálatot.

Újabb polémia vette azonban kezdetét arról, hogy Titi csapata esetében lehet-e szervezett bűnözésről beszélni, vagy sem. A rendőrségi szóvivő távol tartja magát az ilyen minősítésektől, hiszen ezt megalapozó bizonyíték eddig nem volt a hatóság kezében, azt pedig, hogy Sztojka és rokonai, valamint barátai – vagy 150-200an – tavaly nyáron figyelemfelhívó, egyesek szerint erődemonstráló módon meneteltek végig a siófoki korzón, nem lehet szabálysértésnek tekinteni.

A vita másik résztvevője, Siófok polgármestere úgy látszik, hogy jóval többet tud Titiékről, mint a rendfenntartásért felelős szerv, mert a Magyar Távirati Irodának adott tegnapi nyilatkozata szerint a lakossági visszajelzésekből  tudvalévő, hogy a klán tagjai zsarolásból, futtatásból, lopásból és betörésből szedték meg magukat, sőt, az egyik városbéli képviselő pincéjét is feltörték, majd amikor az elkövetők után futott, megfenyegették. De ez még semmi: egy kisebbségi képviselőt a nyílt utcán pofoztak meg Sztojkáék – pénzért. Persze, a tragédia óta nem csak a városvezető eleveníti fel emlékeit az enyingi csapattal kapcsolatban, hanem a térségben a sajtó által elérhető valamennyi eddigi és potenciális kliens, s nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy Sztojka Iván kézre kerítéséig nem csupán az egymillió forintos nyomravezetői díj, de a felháborodás is ösztönzi majd az egyre közlékenyebb hangulatot.

Elhiszem, hogy vasárnapig a rendőrségnek semminemű bizonyítéka nem volt, hogy valamit tegyen Titiék ellen, s jogállamban élve eszembe sem juthat, hogy alap nélkül kössön bele békésen, bár állítólag kardokkal, késekkel sétafikáló népes társaságba, hallomásból szekírozzon holmi védelmi pénzek ügyében bárkit is. Sőt, mint a rendőrségi szóvivő közölte: „nincsenek hiteles, tényszerű információi arról, hogy a veszprémi kézilabdázókat ért brutális támadás gyanúsítottjai és az elmúlt év nyarán Siófokon felvonulók azonos kör lenne”.

Nem szabad tehát ma mindent Sztojkáékra kenni, különben sem vagyunk nyomozók, hogy hitelesen és tényszerűen számot adjunk arról – mekkora munka lett volna a most napvilágra került adatokat idejében begyűjteni, hiteles tényekké, bizonyítékokká érlelni – és esetleg „több kört” négyszögesíteni, azaz cselekedni. És ha valaki azt hiszi, hogy csak Sztojkáékról nem tudtuk idejében, szervezett bandae vagy sem – jobb, ha máris a zsebünkbe nyúlunk és kifizetjük a védelmi pénzt.