Szabadítsátok ki Szijjártó Pétert!
Szijjártó sokat segített az emberek azon részének, akik vasárnap tüntettek. E hétfői produkcióban testet öltött és összesűrűsödött ugyanis mindaz, amit a vasárnapi demonstráción szónokok sora igyekezett szavakba önteni.
A szervilizmus Usain Boltjának arcátlan attrakciója, az abban megnyilvánuló gátlástalanság rezüméjét adta a demokratikus intézményrendszer kalodába zárásának, a médiatörvénynek, az egykulcsos adónak, Schmitt Pálnak, A Nem lesz tandíj! című tragikomédiának, a személyre szabott jogszabályoknak, a magánnyugdíjpénztárak kirablásának, az üveglappal fedett asztalon pihenő Orbán-alkotmánynak... A politikai artista szemérmetlen föllépése normálisan működő demokráciában legföljebb Dörner György magánszínházában kap teret, de semmiképpen sem a köztelevízióban. Ám a miniszterelnök szóvivője megengedheti magának e hangot, mert a házi nyilvánosságában nem mulatnak rajta, inkább biztatják.
Jellemző, hogy a Magyar Nemzet publicistája szerint a vasárnapi tüntetésen a „pőre és oktalan gyűlöletet” igyekeztek fiatalos lazaságba csomagolni a Nem tetszik a rendszer! című dallal. Egyébiránt a nóta fiatal énekesnőjének „kiadós együttlétet ajánl” a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium csak piros karikával idézhető főosztályvezető-helyettese.
Nincs itt kettős mérce, csak az úgynevezett ballibeknél. Azaz a Gyurcsány-érában a jobboldali demonstrációk főként a megértés és a befogadás kultúrájában fogantak. (A háttérben énekel John Lennon: Love, love, love...) Sőt a tisztes konzervatívok elnéző mosollyal legyintenének, ha esetleg egy „blogger”, mondjuk egy szocialista minisztérium főosztályvezető-helyettese „kiadós együttlétet ajánlana” Wittner Máriának vagy Pitti Katalinnak. Esetleg Vikidál Gyulának.
A Konzervatórium szerzőjének liberális felebarátaihoz címzett dolgozatából azt is tudjuk: „Ti iPod-dal a fületekben rettegtek dalolva a Körúton, és aggódtok a szegényekért”.
Aki nem értené: csupán a szerencsétlen hajléktalanok szegényebb rétege lehet szociálisan érzékeny, akinek Apple-masinára is jut, az hallgasson vagy öltözzön be Che Guevarának és vonuljon be gépfegyverrel a Kamaraerdőbe a totális egyenlőségért folytatott háborújának nyitányaként. Egyebekben megjegyzem: nem rettegtek és nem gyűlöltek a tüntetők. (Akad, aki igen, de rajta óvatosan nevetnek.) A rendszer azonban nem tetszik nekik. Nem a kétezer ötszáz budai liberálisnak és a kőbányai volt MSZMP-tagoknak, hanem sokaknak.
Azoknak, akik többet képzelnek erről az országról, mint amennyi Szijjártó Péter.