Egységes mobilfizetési rendszert vezet be a kormány, ami jó gondolat, hiszen ésszerű, hogy mobiltelefonon fizethessük ki a parkolási és az úthasználati díjat vagy a vasúti és a buszjegyet. De vajon miért kell ezt sarkalatos törvénybe foglalni?

A jogalkotási őrület újabb mélységeket ért el. Egységes mobilfizetési rendszer kialakításáról döntött az országgyűlés pénteken, így a jövőben mobiltelefononnal fizethetjük meg immár az állami közúti, vasúti vagy vízi személyszállítási díjat is.

Az sem ördögtől való, hogy az ezzel kapcsolatos feladatokat egy kizárólagosan állami tulajdonú szervezetre bízzuk. Bizonyára akadnak érvek a magánszféra bevonása mellett is, de ezen most nagyvonalúan lépjünk túl. Fogadjuk el, hogy a jelenlegi kormány szakmai álláspontja szerint a díjfizetés rendszere állami monopóliumként működtethető a leghatékonyabban.

A lényeg az, hogy mindenki jól járhat, hiszen nem kell majd sorban állni a vasúti pénztáraknál, s akkor is igénybe vehetjük a helyi közösségi közlekedési szolgáltatásokat, ha nincs bérletünk és vonaljegyet sem tudunk vásárolni. Jól jöhet ez, amikor valamelyik külvárosban késő este buszra szállnánk, de esély sincs arra, hogy jegyet vegyünk.

A kezdeményezést tehát csak üdvözölni lehet. De most jön az őrület: a parlamenti képviselők 260 igen szavazattal, negyven nem ellenében és 36 tartózkodás mellett elfogadták Láng Zsolt II. kerületi fideszes polgármester azon zárószavazás előtti módosító javaslatát, amely szerint mindez sarkalatos törvénynek minősül.
Ha tehát valamelyik kormány a jövőben mégis úgy gondolná, hogy mobiltelefonon buszjegyet értékesíteni magáncég közreműködésével is lehet, ezt az ötletét kétharmados többség nélkül nem válthatná valóra.

Érthető, hogy a Fidesz számára a jogbiztonság a legnagyobb érték, hiszen senkinek nem jó, ha fontos törvényeket szíre-szóra – egyszerű feles többség birtokában – módosítgatnak. Hiszen az is mekkora zűrzavart okozhatna, ha egyszer csak kiderülne, hogy a jegyrendeléséről szóló SMS nem a Magyar Államhoz, hanem egy kft.-hez fut be. Főleg, ha az a bizonyos cég valamelyik politikai oldalhoz közeli.

Szóval tulajdonképpen jól van ez így. Másfelől maga a magyar abszurd. Amelynek a most kitalált díjfizetési rendszer csak egyik jelentéktelen szelete. Mert gondoljunk csak bele, hogy a Fidesz mi mindent emelt a sarkalatos – korábbi szóhasználattal kétharmados vagy alkotmányerejű – törvények rangjára. S arról sem szabad megfeledkezni, hogy ugyanezen párt a jogbiztonság jegyében hányszor szabta át az alkotmányt, s hányt fittyet a visszamenőleges jogalkotás tilalmára.

A rendszerváltozás idején a demokratikus intézményrendszer legfontosabb elemeit és az alapvető szabadságjogokat érintő ügyekben tartották fontosnak, hogy a szabályozást minősített parlamenti többséghez kössék. Választási rendszer, gyülekezési jog, véleménynyilvánítás szabadsága, személyes adatok védelme – akkoriban ilyen szabályozási tárgyakat soroltak a sarkalatos kategóriába.

A Fidesz most minderről másként gondolkodik. Orbán Viktor egy interjúban maga jelentette ki, hogy nem is titkolja: gazdasági kérdésekben meg akarja kötni a következő tíz kormány kezét. Csakhogy az a demokrácia vége, ha egy kormány kétharmad nélkül a saját programját sem képes végrehajtani. Arra pedig elég nagy esély van, hogy a következő kormánynak nem lesz ekkora többsége a parlamentben.

Ami elég nagy baj lenne, mert a Fidesz mindent megtett annak érdekében, hogy az egyszerű feles többség ne léphessen túl a jobboldali párt politikai örökségén. Sarkalatos törvénybe foglalták ugyanis a költségvetési hiányt, de kétharmad nélkül a nyugdíjrendszert sem módosíthatják, s mostantól az egykulcsos adóhoz sem nyúlhat senki.

És persze a mobil díjfizetési rendszerhez sem. Ami vagy „sarkalatos” kérdés , vagy maga az őrület.