Márpedig a médiatörvény összeurópai rosszallására magyar illetékesek „kikérjük magunknak!” típusú, ártatlanságot mimelő, sértett nyilatkozatokkal reagálnak, majd visszatámadnak. Uniós elnökként ez rossz vállalkozás. Kártyanyelven: betlire betli. De mandinerrel az európai politikát támadja Németh Zsolt külügyi államtitkár is, amikor „egyes magyar értelmiségi köröket” nevez meg „a Magyarország elleni hisztérikus kirohanások” hátterében.

Szó, mi szó: a magyar értelmiség – vagy inkább művészeti élet - olyan, nemzetközileg is elismert kiválóságai, mint Schiff András, Konrád György vagy Fischer Ádám hangot adtak ellenérzéseiknek, de hogy ők befolyásolnák a német vagy a luxemburgi külügyminiszter, a francia és német kormányszóvivő, a Washington Post, a Die Welt, a Süddeutsche Zeitung, a Le Monde vagy a Gazeta Wyborcza szerkesztőségének állásfoglalásait, az csak felhőkakukkvárban élő emberek agyában foganhat meg.

Németh Zsoltnak már csak azért sem kellett volna a magyar értelmiség bizonyos szegmenseit perbe fognia, mert ugyanezeket az embereket egy kormányközeli lap a burkolt zsidózás jól ismert módszereivel próbálta lejáratni, s ez még a Fidesz iránt gyakran baráti érzelmeket mutató Paul Georg Heftyt, a Frankfurter Allgemeine szerkesztőjét is arra indította, hogy az ORF Europastudio műsorában Orbánt a laptól való elhatárolódásra szólítsa fel.

Nyilatkozik aztán Navracsics Tibor a varsói Rzeczpospolitának, azt követelve, hogy ha a magyar médiatörvény ellentétes az európai normákkal, akkor az EU gyomlálja ki ne csak a miénket, hanem az összes többi, szerinte hasonló bajokkal küszködő európai törvényt. Csakhogy egyetlen olyan EU-tagról se tudok, ahol az érintettek – például a média – tiltakozó mozgalmakat indítottak volna saját sajtótörvényeik miatt.

Nem vették volna észre a sajtószabadság elleni támadást? Ugyancsak nem tudok olyan tagországról, amely a kérdéses ügyben szolidaritását nyilvánította volna Orbánékkal. A Rzeczpospolita egyébként a bukott J. Kaczynski pártjának (PiS) kvázi-szócsöve, Donald Tusk lengyel miniszterelnök legkeményebb ellenzéke. Hát nem érdekes, hogy épp az a lap karolja fel a magyar médiatörvényt (külön cikkben védte meg),  amelyik Orbán jó barátját, szövetségesét fúrja nap mint nap?

Szolidaritást a Fidesz csak az Európai Parlament néppárti frakciójától várhat, amely feltűnően hallgatag. Ezzel együtt, a Fidesz európai frakciója igazat mond, amikor az Orbánékkal szembeni bírálatot „politikai indíttatásúnak” nevezi. Az. Ami vád és átok a magyar médiatörvényre zúdul, abban benne van a „fülkeforradalom” bő féléves ténykedésének kritikája, az alkotmánybíróságtól a költségvetési tanácsig, a különadóktól a hatalom soha nem látott, kirívó centralizációjáig. Innen nézve a médiatörvény csak ürügy, de annak kiváló, mintegy tömörített illusztrációja annak, hogy Magyarország rossz úton jár.