A szólásszabadság része a dalolási szabadság. Mindenki mondjon és énekeljen, amit akar, föltéve, hogy nem kíván gyűlöletre uszítani, s a magyar himnusszal nyilván senki nem akar.

A beregszászi járási tanács viszont az Ukrajna nevű állam része. Az állam pedig nem élvezi, hanem védi és biztosítja az állampolgárok jogait. Az államnak szabad országban nincs szólásszabadsága. Nem mondhatja például, hogy X bűnös, amíg a megfelelő hatalmi ága nem jut erre a következtetésre; nem mondhatja, hogy az ateisták a pokol tüzében fognak senyvedni, sem azt, hogy a vallás a népek ópiuma stb. Nem az állampolgári jogok alapján kell tehát eldönteni, hogy alkotmányos-e a beregszászi járási tanács döntése, miszerint ezentúl minden ülése előtt lejátsszák az ukrán mellett a magyar himnuszt is.

A járási tanács ülése az egyik állam hivatalos aktusa, a magyar himnusz pedig egy másik állam hivatalos jelképe. Az ukrán alkotmány rögzíti, mi a hivatalos himnusz, és akkor az. Más kérdés, hogy értelmes dolog-e minden egyes ülés előtt himnuszokat játszogatni, de hogy erről ki mit gondol, az az ügy szempontjából érdektelen, mert értelmetlen döntés is lehet jogszerű és értelmes is lehet jogellenes.

Ha egy állam valamely testülete beépíti a működésébe egy másik állam hivatalos jelképét, akkor azzal azt demonstrálja, hogy valamiképp egy másik államhoz is tartozik. Ezt a demonstrációt pedig egyetlen államnak sem kell tudomásul vennie. (Itt most nem foglalkozunk azzal, mennyire tekinthető Ukrajna szabad jogállamnak – nyilván részben –, mert ha valami a jogállami normák szerint úgy van, akkor mindenütt úgy van.)

A magyar himnusz abból a korból származik, amelyet a nemzetállami gondolat dominált: aki Magyarországon él, legyen magyar, ahol magyarok élnek, az legyen Magyarország. A magyar himnusz ennek megfelelően egyszerre nemzeti és állami szimbólum. A „magyar”, amit az istennek meg kellene végre áldania, egyrészt Magyarország, másrészt a magyarok összessége. Ez pedig két különböző dolog. Három erős ok van rá, hogy ezt tudomásul vegyük, s a háromból egy is elég lenne.

1. Az erőviszonyok, melyeket európai keretben áttekintve minden normális magyar belátja, hogy ez akkor is így lesz, ha nem vesszük tudomásul.

2. Miután a nemzetek de facto összekeverednek, az egymásnak feszülő nemzetállami törekvések okvetlenül háborút, erőszakos asszimilációt, etnikai tisztogatást, kitelepítést, tehát katasztrófát jelentenek (mint jelentettek legutóbb a déli szomszédságban).

3. Szent István óta sokak meggyőződése, hogy a homogén ország nem jobb, hanem rosszabb, mint a heterogén, de bárki bármit gondol erről, a magyarok nemzeti érdeke az, hogy ezt így gondolják ott, ahol a magyarok kisebbségben élnek, s akkor nem képviselhet mást a többségi magyarság sem.

Miután ezek az okok régóta ismertek, a rendszerváltás egyik konszenzusos tétele az volt, hogy a nemzet és az állam nem esik egybe. Ennek megfelelően a Beregszász városában lakó magyarok helyzetének és érdekeinek az felel meg, ha szépen megkülönböztetik a magyar himnuszt mint nemzeti jelképet és a magyar himnuszt mint állami jelképet. A magyar közösség társadalmi keretei között használják, állami keretek között pedig nem használják. Akkor sem, ha az önkormányzatban, miként a városban, többségben vannak. Akkor sem, ha ez ellen a tanács nem magyar tagjainak sincs kifogásuk. S még akkor sem, ha az orosz lakta területek önkormányzataiban sok helyen énekelgetik az orosz himnuszt, s ezt bízvást megtehetik, mert hatalmas tömeg, hatalmas ország, hatalmas pártok és az oroszt az ukránnál jobban beszélő állami vezetők állnak mögöttük. Az elvtelen elnézésből sajnos nem lehet elvet kovácsolni.

Akik tehát úgy gondolták, hogy a járási tanács himnuszos határozata ellen fel kell lépniük, jól gondolták. De ettől még nem lesznek jók. Legelőször és leghangosabban természetesen a szélsőséges ukrán nacionalisták ugrottak neki a beregszászi tanácsnak a Szvoboda nevű vérgőzös pártalakulat vezetésével.

Akik a vereckei emlékművön és Petőfi szobrán szokták levezetni soviniszta dühüket, természetesen nem jogállami megfontolásokból toporzékolnak, nem a népek békés együttélésének a hívei, s akkor is dührohamot kapnak a magyar himnusztól, ha nem állami, hanem nemzeti keretben hangzik föl, hisz a lehető legtávolabb áll tőlük ez a megkülönböztetés. Ezért olyan kínos, hogy most az egyszer, bár nem tudják, miért, de igazuk van.