Romkocsmaország
Orbán Viktor alighanem bérletet váltott a retorikai gumivárba. A minapi attrakciója legalábbis azt jelezte: még mindig ott ugrál ön- és valóságfeledten. Ezúttal azt találta mondani: „A romkocsmák félhomályában merengő állástalan diplomásokkal Dunát lehet rekeszteni”.
Ezt a szentenciát akkor sikerült elsütnie, amikor az LMP-s Jávor Benedek arról érdeklődött, a kormányfő szociálisan érzékeny, ökológiailag fenntartható, tudásalapú társadalmat vagy olyan kaszárnyakapitalizmust szeretne, ami csak összeszerelő szerepet szán a kiszolgáltatott munkásoknak.
Abban persze nincs semmi nóvum, hogy a miniszterelnök közlése legföljebb annyiban igaz, amennyiben a munkanélküliek összességére vonatkoztatjuk, mert egyébként számokkal nem könnyű alátámasztani, hogy diplomával nehezebb volna az elhelyezkedés. Az ellenkezőjét annál inkább. Efféle apróságokon nem akad fenn senki, mióta Orbán Matolcsy György banánalapú tündérmeséit nevezi gazdaságpolitikának.
Ám mind irritálóbb az a sunyiság, ami megjelenik az elöljáró beszédmódjában. E mondatában is ott rejlik a „népnek” szánt üzenet: a ti pénzeteken képzett naplopók romos épületek kocsmáiban isszák le magukat, amíg ti termeltek. Az most csupán részletkérdés, bár szívmelengető, hogy Orbán pontosan tudja, mi zajlik a nevezett intézményekben, mert hobbiszociográfusként, Erdei Ferenc-féle falukutatók alaposságával deríti fel e vendéglátó-ipari egységek éjszakai életét, s hűvös kimértséggel méri föl a közönség összetételét.
A lényeg, hogy azt talán már nem is érti: a diploma a cél. Az az oklevél jelenti azt a vonatkozó adatsorok szerint, hogy a fiatal könnyebben elhelyezkedik, többet keres, s nem olyan kemény fizikai munkát végez, mint a legtöbben diploma nélkül. Azért robotol három műszakban a „nép”, hogy a gyerekének ne legyen ilyen nehéz. Nem úri muriból küldi a felsőoktatásba a kölyköt, hanem a jobb életért. Ha sikerül a következő generációnak előrébb lépnie a társadalmi ranglétrán, az maga a haladás.
A kormányfő azonban melósokat akar, akiket a munka új törvénykönyvének köszönhetően mind könnyebb kirúgni, s cserbenhagyni. Ettől korántsem független, hogy a felsőoktatási keretszámok kényszerű bővítésénél sem sikerült extra államilag finanszírozott jogász-, bölcsész- vagy közgazdászhelyeket biztosítani. A centrális erőtérben úgysincs szükség rájuk, mert nincs min vitatkozni, nem kell érvelni, s hatástanulmányokat sem kell készíteni. Orbán megérez, Matolcsy álmodik, Magyarország megújul.
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének már csak arra kell vigyáznia, hogy nagy buzgalmában nehogy sikerüljön előállítania egy 93 ezer négyzetkilométeres romkocsmát, ahol az állástalanokkal Dunát lehet rekeszteni. A pálinkafőzés liberalizációja egy lépés volt e cél felé, és sok adat jelzi: az ország rommá alakítása is szépen halad.
