A magyar közéletben nagyon kevesen vannak, akiket morális tartásuk és intellektuális igényességük alapján olyan sokra tartanék, s akikkel olyan sok mindenben értenék egyet, mint Bauer Tamás. Ezért is örülök, hogy az álláspontját a mi lapunkban fejti ki, és őszintén remélem, hogy ez a jövőben is így lesz.

Most azonban valóban nem értünk egyet. Valóban az lenne a mentelmi jog funkciója, „hogy a kormányon levő politikai erő ne használhassa az általa irányított bűnüldöző hatóságokat arra, hogy megtorolja az ellenzéki képviselőkön a politikai szembenállást”. Jól is néznék ki! Mit jelentene ez? Azt, hogy a kormány egyébként minden ártatlan polgárt bosszúból vagy bármiért elítéltethet a bíróságokkal, a sok millió elítélhető állampolgár közül csak pár tucat képviselő úszhatja ezt meg, ha éppen van egyharmadnyi ellenzéki képviselő a házban, aki egyetért abban, hogy megússza... Erre a helyzetre találták volna ki a mentelmi jog intézményét?! Arra, amelyben a polgárok elenyésző töredékén kívül mindenki kiszolgáltatott és jogfosztott?! Ne vicceljünk! Ahol a kormánypárt(ok) teljhatalommal uralkodhatnak a bíróságok felett és azok nevében ítélkezhetnek, ott már nincs demokrácia és a mentelmi jog pontosan annyit ér, mint 1947-ben Kovács Béla számára, vagyis semmit. Ahol nem ez a helyzet, ott a mentelmi jog ilyetén alkalmazására nincs szükség, ahol pedig ez a helyzet, ott nincs rá lehetőség.

Ezért is, a helyzetértékelés szempontjából is fontos, hogy a tiltakozó szövegbe rágalmazás értékű túlzás került. Ha egyetlen politikust sem tudunk megnevezni, akit koncepciós perben börtönbüntetésre ítéltek volna, akkor nem állíthatjuk, hogy a hatalom birtokosai „börtönbe csukhatnak bárkit – mindenekelőtt politikai ellenfeleiket”. Ezt aláírni nemhogy morális kötelesség lenne, de egyenesen morális felelőtlenség. Még akkor is, ha egyébként valaki (velem ellentétben) a szöveg lényegével egyetért. Egy tiltakozás hitelességéhez pontosság kell és mértéktartás. Mintha a helyzet nem lenne túlzás nélkül is elég szörnyű! Mintha nem lenne okunk a tiltakozásra ezer egyéb ügyben (például a büntetőeljárással kapcsolatos valóban gyalázatos tervek ügyében)!

Na de az ellen tiltakozni, hogy az Országgyűlés ugyanúgy jár el Gyurcsány Ferenc közvádas esetében, mint minden más közvádas esetben mindenki mással szemben? Schiffer János is sorolja a bajokat, igaza is van, de ezekkel nem lehet egy másról szóló tiltakozást igazolni.

Az nem úgy van, hogy ha valakikkel sokféle bajom van, akkor bármilyen ellenük szóló tiltakozást aláírok anélkül, hogy annak tárgyát komolyan átgondolnám.

Ha pedig valaki Gyurcsány Ferenc közéleti cselekvési szabadságát félti, akkor nem mondhatja, hogy nem számít, mit akar ő. Nem számít, miként értékeli ő a helyzetet, az esélyeit, nem számít, hogy ő a saját hitelét miképp kívánja megvédeni.

A politikai elit hitele szempontjából nagyon fontos, hogy a polgárok lássák és tapasztalják: a politikusok sem bűnözhetnek büntetlenül, az igazságszolgáltatás őket is elérheti. Eddig sajnos nem ezt látták. Bármennyire abszurdak a Gyurcsánnyal szemben fölhozott vádak, a mentelmi jog fenntartása közvádas ügyben precedenst teremtene mindenki számára, mindenféle ügyben. Egy következő ciklusban, amikor az akkori, tán erősebb és egységesebb ellenzék meg fogja akadályozni, hogy az arra rászolgáló politikusaikat elítéljék, vissza fognak mutatni a szocialisták mostani szavazataira. És igazuk lesz. (Bár már ott tartanánk!)