Nyugati aluljáró, bérletpénztár. Fiatalember ténfereg a sor körül. Jegyet próbál eladni. Kissé gyűrött.

– Bérletet veszek – mondom.

– Diákot? – csillan fel a szeme.

– Nem, és számlát is kérek.

– Ideadhatná a lejárt bérletét – mondja.

– Nem járt le! – zárom rövidre.

Várok a soromra. Látom, hogy nincs egyedül. Társánál egy köteg gyűrött jegy. Körülnézek. Kamerák a pénztár fölött, pár méterre metróellenőrök. Így megy ez. Rend van.