A kormány gazdaságpolitikájának eredményeit az emberek nyelvére lefordító új közterhek törvénybe iktatásának időszakában ötletünk megvalósításának politikai és társadalmi haszna is lenne, hiszen erősítené az állampolgárokban azt a tudatot, hogy a közterhek viseléséből az állam vezetői is kiveszik a részüket.

Felvetésünket aktuálissá teszi, hogy Schmitt Pál (bár lakáskörülményei rendezettek, élete végéig garantált állami jövedelme pedig akár egy további luxusingatlan megvásárlását is lehetővé tenné) ragaszkodik ahhoz, hogy az állam vásároljon számára új lakóhelyet, a gazdasági miniszter pedig kétharmados törvényben rögzítené a plágiumügy miatt lemondott elnök javadalmazását.

Javaslatunk további indokai a következők:

1. A Fidesz 2010-es választási programja szerint „a normakövetés nemcsak az állampolgároktól elvárt kötelesség, hanem a hatalomgyakorlókkal szemben is alapvető követelmény”.

2. A pofátlan végkielégítések megadóztatásáról szóló 2010. évi XC. törvény egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a 98 százalékos különadó a politikusok (állami vezetők, országgyűlési képviselők, polgármesterek, alpolgármesterek, európai parlamenti képviselők) juttatásaira is vonatkozik. Aligha lehet olyan ép jogérzékű ember az országban, aki szerint a bukott elnök lelépési pénze (a természetbeni juttatásnak tekinthető lakással együtt) e tekintetben más elbírálás alá esik, mint a különadóval szintén „megtalált” pedagógusok, orvosok vagy bányászok végkielégítése.

3. A különadó bevezetését a kormány kezdettől fogva a társadalom igazságérzetének kielégítésével indokolta. Márpedig az igazságérzet aligha lehet tekintettel arra a szempontra, hogy az adóalany melyik kormány szolgálatáért kapott pofátlanul magas jövedelmet.

4. Biztos forrásból tudjuk, hogy a különadó ellen Schmitt Pálnak sincs kifogása. Ezt bizonyítja, hogy ő maga háromszor írta alá (gyakorlatilag változatlan formában) az alkotmánybíróság szűrőjén többször fennakadt törvényt, arra a beadványra pedig nem reagált, amelyben a pedagógus-szakszervezet előzetes normakontrollt kért tőle az elbocsátott tanárokat is sújtó jogszabállyal kapcsolatban.

Ha indokainkat nem találnák elegendőnek, javasoljuk, hogy kérdezzék meg erről a nemzeti konzultáció résztvevőit a szokásos módon: „Egyesek szerint Schmitt Pál már éppen eleget kapott az államtól. Mások szerint járna neki még egy villa is. Megint mások szerint ez már végképp pofátlanság lenne, és a hatályos törvény alapján jól meg kellene adóztatni a volt elnök juttatásait. Ön mit gondol erről?”