Csak kínosnak tetsző hanyagság nyomán maradhatott ki a sorból az orr­piercing vagy a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat vonatkozó intelmeinek tagadása.
A szembeszökően leegyszerűsített magyarázatokhoz hasonló válaszok születtek az okok ilyesfajta feltárása után. Kutyás rendőrök indultak razziázni, a hatóságok vendégeket számoltak és klubokat zártak be.

Akadtak partihelyszínek, amelyek önként rendeltek el pau­zát, ami csalhatatlan jele annak, hogy működésük nem mindenben felelt meg a hatályos jogszabályoknak. Persze nem frissiben váltak alkalmatlanná a bulik lebonyolítására és a vendégek kiszolgálására: rendszerszerűen így működtek. Csakhogy eddig egyetlen közpénzen fönntartott hatóság sem reagált a jogtagadó helyzetre. Három fiatal lánynak kellett meghalnia ahhoz, hogy az illetékesek fölemeljék szavukat a „tarthatatlan körülmények” miatt.

Hassay Zsófia kerületi polgármester például megbocsáthatatlan hibáról értekezett a tragédia másnapján. Persze ő maga teljes mértékben kívül áll azon a körön, ahol bárkit felelőssé lehet tenni azért, hogy ordítóan nem volt rendben semmi, mert észrevétlenül több ezren tódultak a kerület szívében egy épületbe, amelybe legföljebb pár százan mehettek volna be.

A jegyző 90 napra bezáratta az akkor már halálra ítélt szórakozóhelyet, és szót sem vesztegetett arra, hogy az ominózus rendezvényt országosan hirdették, azaz az önkormányzatnál akár tudomást is szerezhettek volna róla. Napestig sorolhatnánk az ügy azon szereplőit, akiknek semmiféle jogi felelősségük nincs a történtekben, ám szerencsés esetben megelőzhették volna a bajt, ha a közösség és a jogállam feltétlen és állandó szolgálata vezérli őket munkájuk során. Most viszont már a mindenekfeletti kemény rend megteremtése áll a célpontban.

A Belügyminisztérium máris előkészíti a vonatkozó rendeletet, amely leginkább otthon maradásra ösztönözné a 18 éven aluliakat. Ezzel gyakorlatilag közterületekre, valamint illegális partikba küldené őket. Egyébiránt apokaliptikus vízióról szó sincs: a kormány nem rendel el kijárási tilalmat a fiataloknak. Csakhogy a rend jelszava indokolhatatlan döntések sorozatát szülte már a ciklusban: rendőrök toloncolják ki a hajléktalanokat az aluljárókból, a kukázók pénzbüntetést kaphatnak, amiért kenyérhéj után a szemétben túrnak, a médiumok szankcionálhatók, ha rongálják a közerkölcsöt, és hamarosan a börtön ablakán sem lehet büntetlenül bekiabálni az utcáról. Iskolákat úgy igyekeznek vonzóvá varázsolni, hogy rendőrök vadásznak a lógó kölykökre a bevásárlóközpontokban.

A társadalom minden ál és valós problémájára a szigorítás, a szabályozás a válasz. A döntések egyszer sem a szabadság felelősségének számonkérését célozzák. Pedig nem a buli, a zene, a koktél, pláne a szex ölt meg három fiatal lányt a Nyugati téren, hanem a felnőtt felelőtlenség.