E pillanatban se fogadom el, hogy némelyek Orbán Viktor országlását az államszocializmussal rokonítják, holott az nem más, mint egy keresztény mázzal leöntött, antiszemitizmussal kacérkodó, a Horthy-korszakot nem kevés elemében visszahozni próbáló, tekintélyelvű nacionálkapitalista rendszer. Mégis az eljárás, amelyet a kormányzat megengedett magának a MAZSIHISZ-szal szemben, és másik oldalról, e szervezet vezetőinek reagálása, bizony felidézi a valamikori pártállam és a szakszervezetek viszonyát. Az utóbbiak funkciója – így is nevezték – az ún. hajtószíj volt. Vagyis közvetítették a politikai főhatalom (Politikai Bizottság) akaratát, s érdekképviseletet kizárólag az ekként meghúzott határokon belül biztosíthattak.

Ugyanilyen szolga magatartásra kényszerült a MAZSIHISZ három csúcsvezetője (Heisler András, Tordai Péter, Zoltai Gusztáv). Ugyanis – már tudjuk – a kormányzat nyomására a Szövetség egy nappal korábban tartott rendkívüli közgyűlésének határozatától lényegesen eltérő levelet küldtek Orbán Viktor miniszterelnöknek. Viszont kormányzati nyomásra tették, amit tettek. Legalábbis a Népszabadság információi szerint (Czene Gábor: Felkérésre írtak levelet a MAZSIHISZ vezetői. 2014. február 12.)

Kérdés azonban, hogy magát demokratikusnak nevező állam dirigálhat-e a társadalmi érdekképviseleteknek? Különösen egyházakat képviselő szervezetek esetében?

Ugyanakkor felvetődik az a kérdés is, vajon milyen mértékben térhetnek el az érdekképviseleti vezetők az őket megválasztó testületek határozataitól?

Tudniillik a MAZSIHISZ vezetőinek Orbán Viktornak küldött 2014. február 10-i levele három lényeges tekintetben különbözik az előző napi rendkívüli MAZSIHISZ-közgyűlés döntésétől:

1/ Nem követeli a józsefvárosi projekt (Sorsok Háza) leállítását, hanem "alternatív" javaslatot tesz Együttélés Házára (Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga Budapesten + ilyen Házak országos hálózata).

2/ A Szabadság téri emlékmű (elhagyva a "német megszállási" jelzőt...) létrehozásának leállítása helyett tárgyalásokat szorgalmaz ("szeretnénk párbeszédet kezdeményezni").

3/ Teljesen elhagyja (nem tartalmazza) Szakály Sándor történész leváltásának kérését a VERITAS Történetkutató Intézet éléről (mert a magyarországi holokauszt első halálba deportálását idegenrendészeti eljárásnak értékelte – idézőjel nélkül...).

A MAZSIHISZ vezetői tagadják, hogy antidemokratikusan cselekedtek volna. Ám nem tudják bizonyítani, hogy a „felállítás leállítása” és a „párbeszéd kezdeményezése” (emlékmű) szemantikailag azonos kifejezések lennének, továbbá hogy Szakály megnevezése, leváltásának kérése és ennek elhagyása szintén ekvivalenciában vannak egymással. Ráadásul a politikai helyzet se fordult nagyot vasárnapról hétfőre (a közgyűléstől a levél megírásáig).

Összegezve. Ha a Magyarországi Zsidó Hitközségek Országos Szövetsége ez év február 9-én – a magyar nemzet, illetve társadalom állapotából kiindulva – eldöntötte, hogy milyen érdekképviseleti politika áll érdekében, akkor azt választott vezetői nem írhatják felül. Demokráciában a törvényhozás nyakára nem léphet a végrehajtás. Ilyen történés rontja országunk képét a civilizált világ előtt. Nem beszélve Radnóti Zoltán rabbi felvetéséről, aki egy minapi interjúban (ATV) azon aggódott, hogy Magyarország kormánya – az antiszemita deportálók és a zsidó mártírok közös tető alá hozásával (a rabbi szerint) – elveszi a magyar zsidóságtól saját múltját, saját fájdalmát, saját szorongását. Identitását semmisítené meg. Amennyiben ez igaz, a magyar állam másodszor is elárulná azt több mint félmillió – zsidóként megbélyegzett – polgárát, akiket egyszer már átadott a gyilkosoknak.

Nem könnyű.

Természetesen a konkrét körülményeket módosíthatja, ha a miniszterelnök végre érdemben válaszol a MAZSIHISZ három vezetőjének neki küldött közös levelére. Az elvi probléma ellenben ekkor is fennáll, kihatva távolabbi jövőnk (nemzettudat, ideológiai megnyilvánulású társadalmi feszültségek) alakulására.

Fekete György tanár

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.