De a befektető úgy okoskodott, hogy így legalább a pénze megmarad. A pánikciklusnak elkeresztelt tünetegyüttes közel áll ahhoz az állomáshoz, amelynek teljes reményvesztettség a neve; igaz, a következő állomást gyors talpra állásnak nevezik.

Most, hogy az egész világ lélegzet-visszafojtva várja a hétkezdetet, hatalmas erők mozdultak meg annak érdekében, hogy a piacon helyreálljon a bizalom. Azaz: a bankok kezdjenek el újból hitelezni egymásnak és a vállalatoknak, s - nem kevésbé - meginduljon a pénz (részvényvásárlások formájában) a reálgazdaság felé. Hogy a vagyon formája és mércéje ne a készpénz, hanem a hitelállomány és a részvénytulajdon legyen.

A hitel a gazdaság oxigénje. Ha elapad, a hiteligényes kis- és középvállalatok körében teljes bizonyossággal kimondható a halál beállta. Ezek nem kevesebb adót igényelnek, hanem elfogadható kamatszintű és elfogadható lejáratú hiteleket. Ha nem kapják meg, nem képesek fizetni alkalmazottaikat, nem vásárolnak árut. (Mondjuk, így karácsony előtt, brrr...)

Azért beszélek hatalmas erőkről, mert mozgásban volt és van a G7, az euróövezet vezérkara, a Valutaalap és a Világbank. Olyan elszántságot, mint amilyet a hitelválság leküzdésére nézve Bush amerikai elnöknél és Brown brit miniszterelnöknél tapasztaltam, utoljára 2oo1. szeptember 11-e után érzékeltem. A neoliberalizmust megtestesítő angolszász gondolkodás az elképzelhetőtől eljutott a korábban elképzelhetetlenig: a nagybankok részleges államosításáig. Úgy látom, a világ vezető hatalmai készek akkora pénzösszegekkel kistafírozni - mit kistafírozni, elárasztani! - a piacot, amelyek elegendőek a bankok számára a likviditás szűkösségének leküzdéséhez és a pénzpiaci válság fokozatos felszámolásához.

Innen nézve ostoba beszéd a múlt század világválságával példálózni. Annak idején - noha a krízis globalizáció nélkül is globális méreteket öltött - semmilyen koordinált cselekvés nem mutatkozott a válság leküzdésére. Hiányoztak az együttes fellépés ma bőséggel meglevő intézményei. Hajdanán abból indultak ki: mibe kerül, ha közpénzt mozgósítunk? Ma abból: mibe kerül, ha nem? Ki garantálta akkoriban a betétesek pénzét?

Varázspálca természetesen ma sincs, de annak, hogy a hitelválság - az oxigénhiány - általános gazdasági válsággá nője ki magát, elébe kell és elébe lehet menni. A recesszióval szemben, amely nota bene hónapokkal a hitelválság előtt érzékelhetővé vált, pillanatnyilag nincs mit kezdeni. Egyszerre a három csapást (hitelpiaci válság, tőzsdeválság, recesszió) nem lehet kivédeni, kombinált hatásukkal szemben csak olyan pályamódosítás lehetséges, mint amilyet a magyar kormány javasolt. Látszólag itt a költségvetési pozíciók sokak által szorgalmazott lazítása volna a helyes, de mi például az ellenkezőjét tesszük, mert mielőbb az euró, a közös valuta védelmi burka alá akarunk bújni. Egy kis, sebezhető gazdaság számára a valuta értékállósága óriási kincs. Az izlandiak például regényeket tudnának mesélni erről.