A szerző ügyvéd

Úgy gondolom, az ügy megértéséhez némi háttérinformáció elengedhetetlen. Időközben persze pörögnek az események. Például: Majtényi László, az ORTT elnöke lemondott. Az indokolás szerint nem sikerült távol tartani a testülettől a politikát, és a politikától nem sikerült eltávolítani a testületet. Az ORTT az 1996-os médiatörvény rendelkezései szerint alakult meg, eleve a parlamenti képviselő-csoportok delegáltjai alkotják tagságát, elnökét pedig "a politika" választja meg. Imigyen nagyfokú naivitást tükröz Majtényi törekvése, hogy a politikát és a testületet megkísérli egymástól távol tartani.

Az ORTT megalakulása óta folyamatosan politikai erőtérben tevékenykedik, és döntéseiben a politika napi törekvései testesültek meg korábban is. Többek között közös politikai szándék volt a két kereskedelmi televízió csatornájának előnyben részesítése egy harmadikkal szemben – az ugyan később peres úton érvényt szerzett igazának, de ki emlékszik már erre?

Az a baj, hogy az ORTT rosszul, a napi politika hatása alatt működik. Mindaddig azonban, amíg egy megalakuló médiahatóság nem veszi át a feladatok egyik részét, amíg a tulajdonosi jogokra nem alakul külön szervezet – ami érdekek mentén ugyan, de tulajdonosi gondossággal és szemlélettel vizsgálja döntéseinek hatását –, léte ilyen rossz működés mellett is mellőzhetetlen. Az erős politikai nyomulás, ami a média feltételek nélküli politikai eszközzé tételét célozza, csak hosszú távon gyengülhet, kerülhet a helyére a közéletben.

Többen és többféle módon kísérelték meg már új médiatörvény megalkotását, politikai megegyezés hiányában azonban ezek a kísérletek mind eleve kudarcra voltak ítélve. És amíg a politika maga nem látja be, hogy az a zilált állapot, amelyben a napi politikai aktualitások határozzák meg a közmédiumok sorsát, csak rombolást jelenthet sovány és tünékeny "eredmények" mellett, nos, a helyzet nem fog változni.

Botrány az, ahogyan a két kereskedelmi rádiófrekvencia ügyében döntöttek. És nem kisebb botrány az sem, ahogyan a közszolgálati televízióban történtek és történnek az események. Kezdve az elnök nélkül működő köztévével, folytatva a retorzióként alkalmazott támogatáscsökkentéssel…

Vágyálomnak látszik a brit közszolgálati normák elérése Magyarországon. Sokan hivatkoznak rájuk, de nem sok sikerrel. Mintha az 1970-es évek ausztriai pártmutyi-ügyei köszönnének vissza. Bruno Kreisky kancellár ügyesen egyezett meg politikai ellenfeleivel, ügyesen osztották meg egymás között az osztrák bankvilágot. Persze azért az egészen más dolog volt. Mégis, egyesek számára mintha követendő példa lenne.

Majtényi Lászlót politikai szempontból naiv embernek tartom. De hosszú idő óta ő az egyetlen választott tisztségviselő, aki az elveit előbbre valónak tartotta, mint a pozícióját. Ha másért nem, ezért mindenképpen tiszteletet és megbecsülést érdemel.