Orbán Viktor szíves közléséből tudjuk, hogy az égadta egy világon semmiféle ténybeli alapja nincs annak a kártékony föltételezésnek, amely szerint a Fidesz és holdudvara tele lenne egykori besúgókkal, így hát vegyünk egy nagy levegőt, öntsék el lelkünket a megkönnyebbülés hullámai, hiszen ő a mi miniszterelnökünk, és ha megmondta, hát megmondta, nincs besúgó, punktum, csak Fidesz van és holdudvar van. De jó.

Nagy megkönnyebbülésünkben aztán egyetlen pillanatig se merengjünk el azon, hogy na jó, rendben, igen, ő a mi miniszterelnökünk, ez van, de hát honnan a fészkes fenéből tudja? Ha esetleg mégis abba a kényelmetlen állapotba kerülnénk, hogy merengőre kell fogni, akkor induljunk ki abból, hogy tényleg nem tudja, hiszen elvileg nem tudhatja, mert ugye mégiscsak akták meg nemzetbiztonsági érdekek és a többi és a többi, kérdezzék csak Kövér Lászlót, szóval akkor nyilvánvalóan valamiféle erkölcsi fölháborodás mondatja vele azt, hogy visszautasít minden ilyen feltételezést, hiszen nincs ténybeli alapjuk.

Igen ám, csak ez a fránya tényalap, ez a kifejezés annyira nem illik akár mégoly jogos morális meginduláshoz, hogy sokkal inkább az a feltételezés vonható le belőle, hogy ez az ember mégiscsak tudja, miről beszél. Akkor viszont húzhatunk egy kört, amely tartalmazza a Fideszt és a holdudvarát. Ami a körön belül van, az tiszta, mint a patyolat, a kívül esőkért viszont csak korlátozott felelősséget vállalunk. De ha tudja a körön belüliekről, értelemszerűen tudnia kell a körön kívüliekről is. Birtokában van a Tudásnak.

Mivel ez a jogszabályok alapján korántsem törvényszerű, nyilván van valamiféle rejtett jog, amelyet csak a beavatottak ismernek, valamiféle titkos közösség, amely maga közt állapítja meg, ki a holdudvarbéli, illetve hogy van-e róla papír, vagy nincs.

Nagy kérdés, mi is nevezhető holdudvartartásnak. Nyilván nem tartozik bele például a kaposvári polgármester, aki bő hét éve képtelen hitelt érdemlően cáfolni, hogy annak idején Krakus Péter becenéven osztott meg különféle értesüléseket erről-arról, ki épp a látókörébe tévedt. Igaz, róla sokan mondják, hogy körön kívülivé vált, már-már kegyvesztetté, és nyilván emiatt már nem is képviselő. Csakhogy a polgármesteri újrázásától nem lehetett eltekinteni, ejnye, szegény Kövér László, bajt vív benne az erkölcs a pragmatizmussal, bajsza billeg a megvetéstől, de hát a pragmatizmus mégiscsak pragmatizmus, meg aztán: nem ő védi az ügynököket nagy elánnal?

A lényeg, hogy Orbán Viktor tudja. Valahonnan. Onnan pedig az ő és barátai barátainak a titka ez, azoké, akik valahogy mindig mindent megtudnak, ha kell, nemzetbiztonsági főnököt figyeltetnek, ha kell, pártelnököt, bármit kikaparnak, aztán az információk valahogy egy kézben futnak össze, hogy ott tudássá sűrűsödjenek, tényalappá. Bár az is igaz, hogy ezek a barátok és a barátaik tényleg alappal vannak a holdudvarban, hát ártatlanok, mint a ma született bárányok, istenuccse.