Péntek este a miniszterelnök államtitkára azt mondta Lázár János és Balsai István alkotmánymódosító indítványa kapcsán, hogy még semmi nem dőlt el, tárgyalni kell. Másnap a miniszterelnök szóvivője közleményben rögzítette, hogy Magyarország nem mondhat le „a negyvenegynehány éves, életerős emberek” munkájáról.

Egyelőre sem a miniszterelnök sofőrje vagy szakácsa, sem a miniszterelnök nem tisztázta a nyilvánosság előtt, hogy most a miniszterelnök államtitkára vagy a miniszterelnök szóvivője mondta-e az igazat. És most már az sem biztos, hogy legalább valamelyik igaz abból, amit a miniszterelnök államtitkára vagy szóvivője mond.

Lázár és Balsai pénteken még olyan alkotmánymódosítást nyújtott be, amely a szövegénél fogva bízvást érthető volt mindenkire, aki korhatár előtt vonult nyugdíjba, csakhogy azóta eltelt egy hétvége. Ennyi idő éppen elég volt rá, hogy a Fidesz frakcióvezetője a pénteki indítványát úgy értelmezze át, hogy a korhatár előtti nyugdíjak felülvizsgálatára lehetőséget adó javaslatuk csak az elmúlt években nyugdíjba vonult, az öregségi nyugdíjkorhatár alatti rendőrökre, pénzügyőrökre, határőrökre, büntetés-végrehajtási tisztekre vonatkozik, vagyis nem terjed ki a bányászokra, vegyészekre, zenészekre, továbbá úgy általában az 57 év felettiekre.

Persze abban sem lehetünk biztosak, hogy valóban ez a korrekt értelmezés mindaddig, amíg a másik előterjesztő nem fejti ki ebbéli véleményét. Hátha nem beszéltek a hétvégén egymással, és Balsai István ezt mégiscsak másképp gondolja, talán úgy, ahogy azt eredetileg értelmezni lehetett, de lehet, hogy csak az 56 év felettiekre vonatkoztatná, ki tudja, 56 mégiscsak szimbolikus szám, vagy mifene.

Tombol a káosz. A „meg kell mozdítani a nagy rendszereket” irtózatos erőfeszítése akár érthető is lehet, csak az a baj, hogy a nagy rendszerek mozdítása omlásokat okoz. Ezek egyelőre még nem Lázárt és Szijjártót veszélyeztetik, azért beszélhetnek ennyire pökhendien olyan emberekről, akik annak idején nem utolsó sorban azért választottak az átlagostól eltérő szakmát, mert számoltak a korengedményes nyugdíj lehetőségével.

Ettől függetlenül meg lehet kísérelni a mozdítást, csak legalább lenne benne rendszer, legalább látszana, hogy tudjuk, honnan indultunk és hová tartunk. Az, hogy majd valaha lesz egymillió új munkahely, egyelőre csak célnak szép. Egyelőre sok ezer új munkakeresőt kényszerítenének ki a piacra. Kimozdíthatók nyilván a munkára foghatók, de ki és milyen munkát ad nekik? Magunknak hazudunk, csak legalább ne hinnénk el.

Már megint a hazugság. A baj az, hogy ami igaz volt tegnap, hazugsággá válhat holnapra, attól függően, hogy Lázár János, Balsai István vagy épp Rogán Antal – hogy a miniszterelnököt már ne is említsük – éppen mit gondol a világról, amikor felébred, és mennyire győzik meg magukat tegnapi igazságuk hazugságáról. Csak reménykedni lehet abban, hogy néha azért az igazak álmát alusszák.