Azt ígéri, hogy négy év múlva – tehát majd a következő választás idejére – a vállalatok adóterheit a környező országok szintjére csökkenti, hat év múlva pedig, tehát a politikailag beláthatatlan távolban, a lakosság is ebbe a helyzetbe kerül.

Most persze végképp megmondhatatlan, hogy ez a megcélzott szint majdan milyen is lesz, ahogy azt sem tudhatjuk, pontosan mi számít környező országnak, szóval, ezzel a kijelentéssel aligha lehet majd úgy szembesíteni a Fidesz elnökét, mint ahogy ő szereti a gázárral vagy a vizitdíjjal pöcögtetni szocialista ellenfelei orrát.

Nagy ütőlapjáról, az egymillió új munkahelyről innen nézve pedig már csak a harmadik ciklusban, tíz év múlva kellene beszámolnia a választóknak, amiben körülbelül annyi az élet, mint most visszakérdezni Orbántól saját, 1998-as ígéreteit.

És mégis: akkora lehet itt az igény valami kézzel foghatóra a választások esélyesétől, hogy az MTI, a közszolgálati hírügynökség szerda hajnali négy óra harminc perckor úgy érezte, ki kell adnia egy hírt, amelyben a két nappal korábbi, hétfői Orbán-bejelentést úgy értékeli, hogy ebben a pártelnök a Fidesz eddigi legkonkrétabb vállalásait fogalmazta meg az adórendszer átalakításáról.

Ez a konkrétum volna a négy, illetve a hat év elmúltán várható, ám feltűnően tompa ceruzával körülírt szint felmutatása. Szót ejt a hír ugyan arról, hogy Orbán alig több mint négy hónappal ezelőtt egyszeri, nagy arányú adócsökkentést ígért kormányra kerülésük esetén, de ennyivel megelégszik. Pedig most nem hogy az egyszeri, de nagy arányú adócsökkentés mértékét, de még csak a reményét sem érintette a Fidesz elnöke. Ez a hiány volt a valódi konkrétum a bejelentésben.

Mindez jele annak, hogy a Fidesz egyre inkább kiváltságos helyzetben érezheti magát. Vitáznia sem kell. Még csak ígérni sem. Ők jönnek, és kész. Pöröghetne az egész, mint egy némafilm, szöveg nélkül, erőteljes mozgással.  Ehhez képest azonban néha mégiscsak mondanak valamit.  Orbán Viktor azon a bizonyos tanácskozáson a vállalkozóknak bejelentette – és itt idézni kell –, hogy „szabályokat alkotnak az örökösödési rend, a szabad vagyon áthárítási jogának fenntartása érdekében”. Azért kell ezt idézni, mert mindez saját szavakkal továbbadhatatlan, ugyanis nem mondható el prózában, mit jelent a „szabad vagyon áthárításának joga”. Bár a beszéd elmondója a jogi karon végzett, a jog nem használja ezeket a kifejezéseket.

Az már világosabb, amivel Orbán folytatta, hogy ugyanis az államnak nincs keresnivalója az egyenesági öröklésnél. Ez tiszta beszéd. Nem utolsósorban ezért törölte el az MDF javaslatára az örökösödési illetéket néhány hónapja a parlament. Igaz, csak 20 millió forintos határig. Azt jelentené az archaikus jogi nyelven megfogalmazott orbáni ígéret, hogy e határt is el kell törölni, sőt a vállalkozók vagyona is korlátlanul, tehát húszmillió forint fölött is illetékmentesen örökölhető?

A milliárdosok gyermekei se fizessenek illetéket? Ha ez igaz, akkor mégis csak megvan az egyik első konkrét ígéret. Talán nem véletlen, hogy ott hangzott el, ahol, és olyan nyelven, hogy más ne értse, csak akire tartozik.