Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője szerint a befektetők számára az jelenti a legnagyobb biztonságot, hogy a kormány a Fidesz–KDNP kétharmados többségére támaszkodva intézkedhet, vagyis az, hogy Magyarországon stabil, kiszámítható a politikai környezet. 

Lázár János téved. Politikailag az a stabil és kiszámítható környezet, amelyben biztos többséget alkotnak a politikailag azonos elveket valló személyiségek, akiknek hasonló víziójuk van a jövőről, s ennek rendelik alá a döntéseiket. Ezekből a feltételekből ma csak egyetlen teljesül: a biztos többség. De az egyetlen zászló alatt összesereglett táborok ma már nem egy irányba húznak, ahány tábor, annyi eszme, ahány eszme, annyi személyiség, amennyi személyiség, annyiféle szakmai elv – az egész azonban torzóvá, egyfajta alaktalan masszává vált. Ennek oka az, hogy 1. a közös ellenség már legyalázva, tehát az igazi kohéziós erő megszűnt, 2. a dolgok még annyifelé futhatnak, hogy minden komolyabban vehető, tehát hatással rendelkező személyiség megpróbálja megőrizni magának a szakmaiság biztos hátterét. 

A ma kormányzók mögött álló erő világképe nem azonos. Konzervatív Navracsics Tibor? Az. Konzervatív Pokorni Zoltán? Az. Vajon konzervatív-e Deutsch Tamás? És ugyanúgy konzervatív Kövér László, mint Navracsics Tibor és Pokorni Zoltán? Vagy esetleg Lázár János? Az az ember, aki annyira racionális, hogy ellenzékben át tudott lépni saját pártszövetsége deklarált álláspontján, és végigverekedte városában az integrált oktatási modellt, mert kiszámította, hogy ha ezt nem teszi meg, a fejére omlik az egész általános iskolai rendszer, azt pedig polgármesterként nem engedhette meg magának? 

A Fidesz–KDNP-ben már rég nincs egységes jövőkép – Pokorni Zoltán és Hoffmann Rózsa vitája törvényszerű, és Navracsics Tibor soha a büdös életben nem fog úgy gondolkodni, mint Kövér László, hiszen nem egy világnézetű emberek. Nem részletkérdésekről van szó, hanem a kormányzás fundamentumairól, amelyek sokáig annak megfelelően dőltek el, hogy Orbán Viktor épp hová állt, de ma már, a gazdaság megrendülése nyomán, ez sem elegendő.

Épp e helyzet tarthatatlansága ­miatt keresi mindenki a szakmaiságban rejlő kiutat. Pokorni nem liberális, hanem konzervatív, de annak nem avítt. Deklarálhatja a miniszterelnök, hogy igenis, ő ott áll az új köznevelési törvény mögött, mégis, Pokorniék a józan ész nevében a jogszabályt úgy módosítgathatják, hogy az végeredményben közelebb áll majd az eddigi rendszerhez, mint ahhoz, amit Hoffmann Rózsa – és Orbán Viktor – látni szeretne. 

Orbán Viktor ezzel persze nagyobb tétet bukik el annál, mint hogy minden iskolát államosítanak-e vagy sem: kormányzásának ideája, a nagy, centrális erőtér gondolata foszlik a szeme láttára semmivé, mégpedig belülről. A miniszterelnök stratégaként tévedett, és ez végzetes lesz számára. Megszűnik az erőtere.