Nem biztos, hogy a Fideszen kívül bárki is jól jár azzal a „nagy ajándékkal”, amit Orbán Viktor ígért legutóbb a patikusoknak, amikor kamarai vezetőikkel találkozott. Az akkor kilátásba helyezett kedvezményes hitel lehetővé és kötelezővé tenné, hogy a gyógyszerész többségi tulajdont vásároljon a patikájában, ahol dolgozik. Ha nem ő, hát más, de gyógyszerész.

A kormányzati kommunikáció szerint ennek mindenkinek örülnie kellene. Ahogy Hankó Zoltán, a kamara elnöke mondta, azért, mert „ha a gyógyszertárat tulajdonosként is gyógyszerész irányítja, akkor a patikákban a hivatás, vagyis a beteg szempontjai lesznek az elsők”.

Csakhogy a patika vásárlói másképpen ismerik a világot, mint a versenyben erősen ellenérdekelt patikusok. Az emberek ugyanis szeretik, ha a szolgáltatók versenyeznek értük. A Gazdasági Versenyhivatal honlapján olvasható kutatás szerint a megkérdezettek több mint kétharmada, (71 százaléka) elégedetten fogadta a 2007-es liberalizáció következményeit. Értékelték, hogy többé nem kell ügyeletes patikákra vadászni, esőben, hóban várni, mert ügyeletben csak szűk ablakon volt hajlandó a patikus kisasszony gyógyszereket kiadni. A liberalizáció révén ugyanis megszűnt a gyógyszerészek patikalétesítésre és működtetésre, valamint tulajdonlásra vonatkozó privilégiuma, eltűntek az üzletnyitásra vonatkozó földrajzi és demográfiai korlátok. Árverseny is kialakult (ez a közkiadások csökkenésében is megmutatkozott), időben és térben javult a gyógyszerekhez való hozzáférés, több és jobb szolgáltatást nyújtottak a közönségnek.

Ezt a liberalizációt az Orbán-kormány első intézkedései között számolta fel. Nem tudni, hogy ezzel mennyire elégedettek a vásárlók, mert ezt nem méri senki. A közönséget a most felajánlott kedvezmény mindenképpen érinteni fogja, mert ha mindegy is neki, hogy kié a patika, a megszerzéséhez adott kedvezményeket az adófizetőknek kell megfizetniük. És még csak az sem biztos, hogy maguk a patikusok jól járnak ezzel az adománnyal.

Könnyen az történhet velük, mint a háziorvosokkal, akik az első Orbán-kormány idején kaptak nemzeti ajándékként ingyenpraxist. Csakhogy miután nem voltak meg a normális jogi és gazdasági feltételek azok működtetéséhez, a háziorvosok beleszáradtak saját praxisaikba, beleölhették életüket a „vagyonba”, ami azóta sem vált igazán piacképessé. Vállalkozásként a patikák sem látszanak jobbaknak, mint a praxisok.

A legnagyobbat mégis azzal veszíthetik a gyógyszerészek, ha a túlzott védelemmel beszorítják őket a piaci logikától védett inkubátorokba. Néhány éven belül tökéletesen fejre állhatnak, mert nem tudják majd finanszírozni saját üzleteiket. De ez a fajta tulajdon arra is kényszerít, hogy ha a család nem akarja kényszerértékesítéssel elbukni a vagyonát, legalább egy gyerekét mindig patikusnak kell nevelnie. Újra rendiessé válik a szakma.