Orbán erre a hátországra támaszkodva látott a belső "rendcsináláshoz", a választókerületek átrajzolásához, kritikusai megregulázásához - közülük többen maguktól elcsendesedtek vagy új pályára álltak. Orbán vezető posztja ma megkérdőjelezhetetlen, s hogy választási győzelem esetén miniszterelnök lesz-e, az is csak rajta múlik.

Gyurcsány Ferenc helyzete ennél jóval bonyolultabb, de fegyvere szintén a hátország - a szocialista hívek maradéka továbbra sem lát helyére olyan utódot, aki képes lenne pótolni őt. Valószínűleg így látják ezt azok a vezetőtársak is, akik külön-külön egyébként a pokolba kívánják, szándékaik azonban szertefutnak, ahogy konkrét cselekvésre kerülne sor. Mindegyikük saját túlélési stratégiával rendelkezik, amelyek nem illeszkednek egymáshoz, így pozícióőrzésen túl komolyabb erőpróbára alkalmatlanok. Szemrehányás persze bőven éri a pártelnök-miniszterelnököt, legfőképpen azért, mert szereti kész helyzet elé állítani társait. Politikai arzenáljának fontos kelléke a látszólagos rögtönzés, amiről nem mond le egykönnyen. Így volt ez a kongresszus bejelentésekor is, amelynek tulajdonképpen a meghirdetés volt a tétje, a megtartása nemigen tartogat váratlan elemet. A belső lázadások lecsendesítéséhez érdekes módon maguk az elégedetlenkedők is hozzájárulnak, akik képzeletbeli átszervezésekben élik ki alkotóerejüket, tetemre hívások idején viszont hamar kifogy belőlük a szusz.

A pártelnök-miniszterelnök által korábban felkínált három politikai verzió közül - előre hozott választás, menet közbeni kormányváltás vagy a többségi támogatás megszerzése a Megegyezés című dokumentum főbb kitételeihez - aligha fognak a küldöttek érdemben választani. Az első két lehetőséget a tanácskozók nyilván elvetik, az eszszéről pedig a kormányfő eredeti szándékával ellentétben nem tartanak szavazást - tartalmától a pártvezetés "rugalmas elszakadásban" van. A kongresszus mindennek ellenére arra hivatott, hogy növelje Gyurcsány Ferenc belső legitimitását, s az MSZP legyen egységes és eltökélt a kisebbségi kormányzás folytatásában. Csakhogy túl egyszerű volna a 2006-os kormányprogramot némi baloldali fordulattal mixelni, s az egészbe adókönnyítésként belepakolni a pártelnök tanulmányát. Márpedig a nyilatkozatok alapján valami hasonló vágy fogalmazódik meg a tanácskozás résztvevőiben, amihez ha még a szabad demokraták mintegy 300 milliárd forintos kiadási megtakarításra vonatkozó költségvetési "plafonjának" teljesítését is hozzávesszük, amolyan "Önök kérték"-szerű közgazdasági esztrádműsor terve körvonalazódik. És akkor szó sem esett arról, ami a világban az elmúlt hónapokban történt, s alaposan elveszi a napot a jövőre vonatkozó optimista gazdasági prognózisok elől. Mielőbb be kellene határolni tehát azt a pályát, amelyen a kisebbségi kormány 2009-es adó- és költségvetési koncepciója reálisan mozoghat, s ennek kemény következményeivel számolniuk kell a szocialistáknak. 2020-ról ráérnek ábrándozni.

A pártelnöki kabinet vezetője, Lamperth Mónika mindenesetre azt szeretné, ha az MSZP egésze azonosulni tudna majd az elfogadott célokkal. Félő, hogy ez a vágy jelen helyzetben teljesíthetetlen, de formálisan meg fog történni. Egy nagy és lendületes Gyurcsány-beszédet kiegészít több kicsi, lesz kimért, bíráló és aggodalmaskodó hozzászólás, föllép a Karsai József-Tóth Károly páros, majd büfé, és végül a pártelnök-miniszterelnök szabad kezet kap a szabad demokratákkal folytatott költségvetési alkuhoz.

A följajdulások ideje megint későbbre tolódik.