Szomorú dolog, hogy ma Magyarországon egy bíróság kétségbe vonja a szülők szabad iskolaválasztását – nyilatkozta Balog Zoltán miniszter, miután az általa támogatott egyház pert vesztett a szegregáció tilalmának megsértése miatt. Ebben a nyilatkozatban nem is az a különösen visszataszító, hogy olyan emberek, akik néhány éve még az alázatról beszéltek, képtelenek feldolgozni azt az élményt, ha egy tőlük független hatalmi ág másnak ad igazat. Nem bírják megállni azt, hogy bírósági ítéleteket minősítgessenek.

Ennél azonban rosszabb, hogy a miniszter nem pusztán megfeddi a bíróságot, hanem meghamisítja annak álláspontját. Mert a nyíregyházi bíróság nem kérdőjelezte meg a szülők iskolaválasztási jogát. Pataki Éva bíró annyit mondott, hogy az iskolaválasztás szabadságára hivatkozva sem lehet gyerekeket bőrszín szerint elkülöníteni. Márpedig Nyíregyházán ez történt a humánminiszter, az önkormányzat és a Magyarországi Görögkatolikus Egyház jóvoltából. Ez az egyház korábban is működtetett iskolát a településen, ez az iskola a jövőben is megmarad, a szülők iskolaválasztási joga nem sérül, ha akarják, járathatják a gyereküket ennek a felekezetnek az iskolájába. Akkor is, ha romák. Mert számukra az egyház eddig egy másik iskolát tartott fenn, olyat, amelyet egyszer már bezártak a szegregációs gyakorlat miatt. Az egyik iskolában 14 százalék a hátrányos helyzetű gyerekek aránya, a másikban 100 százalék. A két intézmény 3 kilométerre van egymástól.

Ebben a perben senki nem kérőjelezte meg az egyház, különösen a pedagógusok segíteni akarását. De a faji megkülönböztetés útja is lehet jó szándékkal kikövezve. A bírónő azzal érvelt, hogy hiába a segíteni akarás, az elkülönítés már önmagában megfosztja a roma gyerekeket a későbbi sikeres integráció esélyétől. Igazát támasztja alá az összes, hangsúlyozom, az összes nemzetközi és hazai felmérés, kutatás a szegregáció hátrányairól. Ezzel szemben a Balog miniszter által mantrázott felzárkóztató oktatás mellett, ha elkülönítésre épül, egyetlenegy tudományosan elfogadott vizsgálati eredmény sem hozható fel.

Aki elkülönítve tanul, lemarad. Aki lemarad, nem fog munkát találni. Akit gyerekkorában elkülönítenek a többségtől, nem fog tudni integrálódni felnőttkorában sem. Ha nem tud integrálódni, az egyaránt rossz a többségnek és a kisebbségnek. Ebből a körből csak egyfelé van kiút. „Ha nem lettek volna másodikos koromban olyan osztálytársaim, akik rávesznek arra, hogy versenyezzünk, ki tud több indiános könyvet elolvasni, akkor ma nem vagyok olvasó ember” – fogalmazza meg a lényeget Daróczi Gábor volt miniszteri biztos. Ez az a hatás, amit nem tud pótolni sem a jó szándék, sem a tanár. Ezek a praktikus érvek. Az erkölcsi pedig úgy hangzik, hogy nem csinálunk 3 kilométeren belül külön cigány iskolát és fehér iskolát. Mert nem.

És igen: szomorú dolog, hogy ma Magyarországon egy miniszter kétségbe vonja az etnikai megkülönböztetés tilalmát.