Az elmúlt napokban remek „erős mondatokkal” szórakoztatták a kollégák a kedves olvasót. Semjén Zsolt a Hír TV-nek ezt nyilatkozta: „A választás összmagyar nemzeti ünnep lesz, hiszen először fordul elő Trianon óta, hogy minden magyar részt vehet rajta”.

Nagy-Magyarországon 1910-ben választottak utoljára. Akkor a népesség kb. 6 százalékának volt választójoga. Ez az arány 1848 óta nem nőtt. A jelenlegi rezsimhez azok állnak közel, akik teljes erővel és meggyőződéssel, az európai trendekkel dacolva ellenálltak a titkos választójog kiterjesztésének. Tisza István, Horthy Miklós, Bethlen István. Azok állnak tőle a legtávolabb, akik a legkövetkezetesebben harcoltak a választójog kiterjesztéséért. A liberálisok, a szocdemek, a polgári radikálisok.

Orbán Viktor „erős mondata” ez volt: „Mi nem azért vagyunk európaiak, mert erre geográfiai, földrajzi okaink lennének, hanem mert keresztények vagyunk”. Csak a görög-római többistenhit európai eredetű. Az egyistenhitek Európán kívül születtek. Két ország van, mely úgy tekinti magát európainak, hogy erre földrajzi oka egyáltalán nincs, vagy alig. Törökország és Izrael. Ezekben túlnyomórészt muzulmánok és zsidók élnek.

A keresztények körülbelül negyede lakik Európában, ugyanekkora hányaduk Dél-Afrikában és Dél-Amerikában. Európa nem keresztény lakóinak száma, akiknek Orbán szavainak szellemében nem lehet rá spirituális okuk, hogy európainak tekintsék magukat, 100 millió körül jár. Ez tíz Magyarország.

A keresztények aránya nem az európai kontinensen a legnagyobb, hanem Dél-Amerikában és Ausztráliában. Van, ahol a keresztényeket üldözik. Iránban például, melynek az üldözést megalapozó iszlám „forradalmát” Európában egyedüliként Orbánisztán üdvözölte. Kínában például, ahol Orbán magasztalta azt a politikai stabilitást, mely biztosítja, hogy a Vatikánhoz hű katolikusokat stabilan és kegyetlenül üldözzék. A Magyarországon legelterjedtebb keresztény felekezeteket Oroszországban diszkriminálják súlyosan. Egy sor kisebb keresztény felekezet pedig az Orbán-rezsimben szenvedett el jogfosztást. Többek között az, amelyikkel Orbán megszenteltette házasságát és megkereszteltette gyermekét, midőn elhagyta ateizmusát és harcos antiklerikalizmusát.

Ezen erős mondatok funkciója az, hogy a nemzettel és Európával való azonosulást elszakítsák a szabad és általános politikai választás és hitválasztás nyugatos normáitól.

A 90-es évek elejének „keresztény-nemzeti” kurzusában az akkori radikálisan liberális és szekuláris Fidesz vezető politikusai is átélhették, milyen az, amikor kitagadják a nemzetből és alsóbbrendű polgárokként kezelik azokat, akik a rezsimmel szemben képviselik a liberális Nyugat politikai és emberjogi normáit, és nem fogadnak el kvázi kötelező világnézetet sem nemzeti, sem európai alapon.

Ezt az alávetést a gyengébbek nem bírják, megtagadják önmagukat, és az alávetők táborába állnak át. Orbán, Kövér, Áder és társaik ezen gyengék közé tartoztak. „Attól való félelmükben, hogy alávetettekké válnak, eleve alárendelik magukat másoknak. Megvetik magukat, és aztán az a reményük teszi őket megvetendőkké, hogy ily módon kerülik el a megvetést.” Ezt idézte Manés Sperbertől legújabb írásában Vajda Mihály. Az egyik „nem keresztény” „nem európai” a másiktól.