Nagyon csodálkozunk

Kedves Gábor!

Értékeljük, hogy (Czene Gábor: Hites brutál, október 18.) írásodban foglalkoztál a házasságról és a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló nyilatkozatunkkal. Visszautasítjuk azonban a dokumentumunk hamis interpretálását. Ahogy írtuk is: a Hit Gyülekezete tiszteletben tartja az emberek döntését életmódjuk szabad megválasztására. Nyilatkozatunkban nem ezt, hanem azt a módot bíráltuk, ahogyan a polgári törvénykönyv az együttélési formákat kívánja szabályozni. A cikkben sugallt összeesküvés-elmélettel szemben nem az egész kormány tevékenységét, hanem ezt a konkrét jogszabálytervezetet kritizáltuk.

Több mint egy évtizede írsz a legnagyobb példányszámú napilapban egyházi témájú cikkeket. Nagyon csodálkozunk, hogy eddig nem vetted észre, miszerint valamennyi magyar keresztény felekezet azonos bibliai álláspontot képvisel a homoszexuális házasságról. Mindannyian elfogadjuk, amit a Szentírás mond erről: \\\"Férfiúval ne hálj úgy, amint asszonnyal hálnak: utálatosság az.\\\" (3Móz 18,22) Miért vagy meglepődve, hogy egyházunk a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás alapján állva mondja el álláspontját? A polgári törvénykönyv tervezett módosítása olyan változtatásokat tartalmaz, amelyek - például a házastársi hűség kiiktatásával - tudatosan rombolják a házasság tradicionális formáját, annak érdekében, hogy egy szintre sülyesszék azt a regisztrált élettársi kapcsolattal.

Szeretnénk emlékeztetni arra is, hogy a homoszexualitás mint jelenség nem pártfüggő: egyaránt megtalálható jobb- és baloldalon, az egyházakban és a közélet szereplői között, mint ahogy a melegházasság elutasítói között is egyaránt vannak különböző pártállású emberek. (Amerikában a demokrata alelnökjelölt ebben a kérdésben ugyanazt képviseli, mint republikánus vetélytársa, Portugáliában pedig a kormányzó szocialisták az ellenzékkel együtt szavazták le október elején a melegházasságra vonatkozó indítványt.) Ezért kérünk téged, hogy ne vezesd félre az olvasóidat olyan átlátszó fogásokkal, mint az újnyilas mozgalmakkal való összemosás.

Írásodban indulatos jelzőkkel minősíted a hites nyilatkozatot: \\\"homofób gerjedelem\\\", \\\"brutális\\\", \\\"csöpög az undortól és a megvetéstől\\\", \\\"paranoid kényszerképzet\\\". Pontosan ilyen klisékkel minősítik a meleglobbi sajtótámogatói világszerte azokat, akik bírálják politikai törekvéseiket.

Baráti üdvözlettel:

Dr. Mészáros István László

a Hit Gyülekezet országos vezetőségének tagja

 

Kedves István!

Régi ismeretségünkre tekintettel én is maradok a tegeződő formulánál. Biztosra veszem, hogy cikkemből számodra is kiderült: engem nem az lepett meg, hogy a Hit Gyülekezete elutasítja a \\\"homoszexuális házasságot\\\", hanem az erről szóló közlemény - keresztényinek aligha nevezhető - stílusa, a \\\"nagy befolyású meleglobbira\\\" záporozó vádak. Volt itt minden a destruktivitástól a válság- és káoszteremtő képességig, az átfogó kultúrharctól az erkölcsi válságig, az erőszakos szekularizációtól a romboló marxista-leninista ideológiáig. Ha közleményetek hangneme olyan lett volna, mint ennek a mostani nyílt levélnek, akkor - elhiheted - én is szelídebb jelzőket használok.

Üdvözlettel:

Czene Gábor

 

Kullancsok és kritikusok

\\\"Független szellemű, erős művészegyéniség mostanság nem kapott jobboldali többségű önkormányzattól színházvezetői megbízatást. Kivételnek látszhatott Vidnyánszky Attila, aki eddig nemcsak rendkívüli tehetségű, de önálló szellemiségű rendezőnek, igazi színházteremtő egyéniségnek mutatkozott. Ám mióta hallottam Szentendrén a rendezésében játszott Dundo Maroje-előadás előtti raszszista bevezetőt (amely szerint indiai eredetű kullancsemberek élnek köztünk, s ezeket még el is tanácsolták a produkció élvezetétől), azóta kételkedem e tehetség igazi értékében\\\" - írja Zappe László Minden hatalmat! című (október 2.) publicisztikájában.

Politikailag egyre korrektebb világunkban a rasszista minősítés egyenlő a fehér halállal. Az, aki a politikai korrektség őshazájában, az Egyesült Államokban származási vagy vallási alapon tesz megjegyzést embertársaira, örökre kiiktatja magát a társadalmi nyilvánosságból, és jobb, ha egy távoli bolygón keresi az érvényesülés lehetőségét. Magyarország legolvasottabb napilapjának szerzője nem színikritikában, hanem az Álláspont rovatban sütötte rá a rasszista bélyeget az általa - eddig - rendkívüli tehetségnek tartott rendezőre.

Nem vagyok Vidnyánszky fogadatlan prókátora, de jelen voltam az október 3-i debreceni bemutatón, meghallgattam a kifogásolt prológust, és indíttatva érzem magam, hogy cáfoljam az igaztalan vádat. Az évtizedek óta színikritikusként is tevékenykedő Zappe László bizonyára találkozott már a Dundo Maroje szövegével. Ha mégsem, lett volna lehetősége, hogy kiderítse: a fából faragott papagáj-, majom-, béka-, szamártestű és kecskelábú lények - a kullancsemberek - nem a rendező szüleményei, hanem a szerző, Marin Drzic fantáziájának teremtményei. A prológust is ő helyezte a mesés Indiába - nem számolva azzal, hogy a fabulát, a mítoszt és a korabeli valóságot ötvöző, szinte mindent és mindenkit kifigurázó reneszánsz komédiájának felvezetése fél évezreddel később milyen következtetésekre ragadja egy magyar napilap jegyzetíróját.

\\\"Gondolta a fene\\\" - intézhetnénk el Arany János sokat idézett mondásával a rendező helyében az ügyet, ha csupán képzettársításról, és nem súlyos ítéletről volna szó. Kétségtelen, a világot sokféle szemüvegen át lehet nézni, de a Ribillió Rómában debreceni előadásának végletesen leegyszerűsítő és félrevezető értelmezése volna az aktuálpolitikai megközelítés. Veszélyes játék ez: aki rasszizmust kiált ott, ahol egy embertípus van terítéken, úgy jár, mint a farkassal riogató pásztor. Senki nem fog hinni neki akkor, amikor az tényleg megjelenik.

Turi Gábor

Debrecen

Én lennék a legboldogabb, ha valamit félreértettem volna. Egy súlyos csalódástól szabadulhatnék meg. És annak is örülök, ha a művészek úgy gondolják, hogy nem úgy gondolják. Ám a bonyodalmas tanmesének a darab előtt semmi értelme sem lenne áthallás nélkül. És minek halljon át az ember 2008-ban egy történetet indiai eredetű kullancsemberekről, pláne, ha utána az előadás végig a MARO szó anagrammáival (AMOR, ROMA) játszik?

Zappe László

 

Rólunk

A kábítás művészete című (olvasói levelek, október 18.) írás olvasásakor eleinte azt hittem, hogy valami paródia, de aztán rájöttem, hogy Nagy József komolyan gondolja, amit leírt. Csak legalább azt ne írta volna, hogy \\\"mi, balodaliak\\\".

Szalay László

Érdekes grafikont találtam a lap október 17-i számában. Megoszt az államfő címmel Sólyom László tevékenységének értékelését elemezték a közvéleményben. Míg a cikk a címében foglalt megállapítást támasztja alá, a grafikon - ügyes trükkel - az ellenkezőjéről próbálja meggyőzni a kevésbé figyelmes szemlélőt. Ugyanis az ábra bal oldalán az \\\"inkább megosztó\\\" válaszok százalékos arányát más léptékkel ábrázolják, mint jobboldalt az \\\"inkább egységet teremtő\\\" véleményeket. A harmincegy százalék többnek látszik a negyvennél, a negyvenkettő pedig a huszonhattal egyenlőnek.

Fábri Ferenc

Mi van a Népszabadság honlapjával? Kerestem egy régi cikket, s látom, eltűnt az archívum rovat. Egy olyan kereső van, amibe hiába írom be a szerzőt. Vagy tízezer összevissza találatot ad, vagy \\\"nincs találat\\\" üzenetet.

Sebestény István

A telefonügyeletre érkezett:

Nagyon örülök Kun J. Viktória cikkének (Koplalj és utáld a kövéreket, október 16.)! Nem értem, hogy az egészségügyi tárca meddig halogatja még a segítséget, főleg az után, hogy felszámolta a sok pszichiátriai osztályt.