Friderikusz, az ítéletvégrehajtó

Kedves Sándor!

Fogadkozásom ellenére mégiscsak megnéztem a hétvégi Megasztárt. Miattad. Kíváncsi voltam, mit keresel Te ebben a műsorban, s a "produkciódat" látva azt gondolom, hogy nagyon komoly szerepzavarba kerültél. Zsűritagnak kéne lenned, de Te vagy látványosan unod azt, amiért nagyon jól megfizetnek, vagy ítéletvégrehajtót alakítasz. Hangsúlyozom, alakításról van szó, mert szerintem egy bevállalt szerep alapján osztod az észt, nyírsz ki nagyon bátran, pár odadobott mondattal versenyzőket. Sokan ezért botrányt emlegetnek, de nincs igazuk. A Megasztár ugyanis nem az a műsor, aminek hirdetik, hanem az, aminek látszik. Nem tehetségkutató, hanem bulvár show-műsor. Egy kereskedelmi televízió üzleti vállalkozása. Egy gazdasági érdekcsoport biznisze, amelynek a profitmaximalizálás a fő célja. Bármi áron.

Mint az egyik legtájékozottabb hazai médiaszereplő, Te pontosan tudod, hogy ebben az esetben nemcsak a szereplőgárda, hanem a zsűri és az SMS-t küldözgető, pletykalapot vásárló, hirdetést néző közönség is csak show-elem, illetve piaci tényező.

Te nyáron ebbe a közegbe még nem akartál belépni, most viszont elvállaltad a "feladatot", s a negatív szerepkörben mondod a magadét. Pökhendien, magabiztosan, többnyire ellenszenvesen. Kinyilatkoztatsz, sértegetsz, alázol.

Ez a műsor - úgymond - énekes tehetségeket keres, hogy (mega)sztárokat csináljon belőlük. Ez már a negyedik széria, s így többször láthattuk, hogy miként zajlik ez , s hogyan végződik. Az érdekelt üzleti kör mindig nagyon sokat keresett a bulin (harmincpercnyi ének, három óra körítés, reklámok, haknik), de "megasztárok" egyszer sem születtek, még a győztesek döntő többsége is belesüppedt a bulvár-celeb-hakni mocsárba, az öntörvényű tehetségek pedig kivétel nélkül eltűntek az "éji homályban". A tapasztalat szerint tehát a zsűri valójában leendő (és főleg eladható) tabloid címlapokat, haknisztárokat, álompárokat, tévés személyiségeket, karaoké énekeseket véleményez, ám ezek a "kiválasztottak" is csak addig maradtak "sztárok", amíg az üzleti érdekkörnek szüksége volt rájuk (magyarán sokat kerestek rajtuk a gúzsba kötő szerződések alapján), aztán ki-ki boldogulhatott, ahogy tudott.

Már az első adás láttán is nyilvánvaló volt, hogy ezúttal is egy jól körvonalazható, eladhatónak vélt portfóliót alkotnak a döntőbe került, illetve az első körben továbbjuttatott versenyzők. Körükben képviselteti magát mindenféle társadalmi réteg és korosztály, vannak speciális karakterek, s talán csak egy éneklő kutya hiányzik még, hogy a nézettség a lehető legnagyobb legyen.

Én úgy gondolom, hogy részedről ebben a jól kiszámítható műsorban nemcsak a zsűritagságot, de ráadásul még az ítéletvégrehajtó szerepét is bevállalni fatális tévedés volt, az pedig már valóban minden határon túlment, amikor egy Király nevű versenyző kapcsán szerényen azonnal a "három királyok" rangjára emeltétek magatokat Fenyővel, s te nemcsak kiosztottad magadnak a királyi címet, de "spontán módon" a King feliratú pólódat is bevillantottad.

Az eddigiekből talán arra lehet következtetni, hogy meg vagyok lepve a dolgok ilyetén alakulásán. Valójában azonban én már nem csodálkozom semmin. Hiszen szemtanúja lehetek, ahogy a magyar kereskedelmi média miként szakad el a hétköznapoktól, s újabban azt is tapasztalhatom, hogy a politikai és a média elit után a szellemi elit egy része is "megzakkant", s odahagyva a valóságot elindult a "magyar álmok" útján. Író az állatkertben, költőnő a húslevesben, lantművész az őserdőben, exminiszter kalandtúrán...

Megjelenésed ebben az össznépi hazugsággyártásban és vásárban minden bizonynyal egy új korszak kezdete. Te ugyanis nem vagy percemberke! Valamikor évtizedekkel ezelőtt miattad kapcsolta be az ember a rádiót, s hallgatta a krónikát, a riportműsorokat az \\\\\\\"átkosban\\\\\\\". Aztán, amikor lapátra tettek, remek bokszmeccseket rendeztél fontos emberekkel, fontos témákról a művelődési házak színpadán. Tévésként (Az én mozim, A szólás szabadsága, Friderikusz most) pedig szintén nagyon értetted, miként kell a lényegi mondanivalót is eljuttatni a szélesebb közönséghez. Hová tűnt ez a Friderikusz, hová tűnt? Vajon mi vonzott ebben a feladatban, mi volt az a motívum, amiért sutba vágtad a hitelességedet?

Gondolom, nemcsak én várom kíváncsian a válaszokat.

Köszöntelek:

Sebők János

Kedves Sebők János,

A válaszom első része: Ha Te és értelmiségi kollégáid az általad most hitelesnek és lényeginek nevezett műsoraimról egyetlenegyszer is leírtátok volna ezeket a jelzőket, ha egyetlenegyszer is nyilvánosan örültetek volna annak, hogy a magyar televíziózásban mégiscsak létezik egy-egy ilyen műsor, ha ma kikövetelnétek magatoknak, hogy a magyar televíziózásban igenis legyen ilyen műsor, talán nem kellene most feltenni azt a kérdést, hová tűnt az a Friderikusz.

A válaszom második része: Te bizonyára egyarcú ember vagy. Én nem vagyok az, és sohasem is voltam. A hitelességem nem a bulvárban mérődik le, ahogy a Tiéd sem, és senkié sem.

A válaszom harmadik része, amely már nem Neked szól: örülök, hogy a Népszabadság A szólás szabadsága közel három éve és a Friderikusz Most két és fél éve után méltónak talált rá, hogy a teljesítményemről közzétegyen egy immár sajnálkozó nyílt levelet. Ennél csak annak örültem volna jobban, ha hasonló merészséget tanúsítanak akkor is, amikor pár hete a lehallgatási botrány kapcsán kolléganőm Csányi Sándornak, az OTP vezérigazgatójának szóló nyílt levelét kellett volna közzétenniük, amit utóbb egyébként a Magyar Narancs közölt.

Üdvözlettel,

Friderikusz Sándor

 

Hiánycikk a korrektség?

A magyarországi sajtónak - így a Népszabadságnak is - rendszeres olvasója vagyok. Igyekszem figyelemmel kísérni azokat a véleményeket is, amelyek a magyarországi sajtóban tevékenységemmel kapcsolatban megfogalmazódnak.

2008. szeptember 27-én a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház rendezvényén vettem részt Dunaszerdahelyen. Tőkés Lászlóval félórás informális tárgyalást is folytattam, amelyet rövid sajtótájékoztató követett. A sajtótájékoztatón többek között ezt mondtam: \\\\\\\"...informáltam kedves vendégeinket arról, hogy még amikor kormányban voltunk, kidolgoztunk egy törvénytervezetet az oktatási és kulturális önkormányzati formák megvalósításáról, ezt el fogom küldeni az autonómiatanácsnak, talán mindenki okulásul megnézheti, és megpróbáljuk harmonizálni az elképzeléseinket. Beszéltem a többi dokumentumról is, amelyet a párt kidolgozott, illetőleg amelyeket már elfogadtunk az elmúlt időszakban: ez a téma, az önkormányzatiság kiteljesítése - akár területi, akár kulturális szempontból - mindig is a Magyar Koalíció Pártjának programjai között szerepelt.\\\\\\\" Egy újságíró megkérdezte, miért használja Tőkés az autonómia, én pedig az önkormányzatiság kifejezést. Ezt válaszoltam: \\\\\\\"A szlovák politikai gondolkodásban történelmi okok miatt torzult az autonómia kifejezés értelmezése, pedig az autonómia a demokratikus rendezési formák egyik legitim eleme. Az Európai Unió majdnem minden tagállamában léteznek autonómiaformák, sőt Szlovákiában is több autonómiaforma létezik, mert az egyetemeknek például funkcionális autonómiájuk van, csakúgy, mint a szakszervezeteknek, az egyházak számára is törvény garantálja a belső autonómiát, tehát azt, hogy a belső dolgaikban önmaguk rendelkeznek, és nem szólhat ebbe az államhatalom.\\\\\\\"

Ennyit mondtam. Egy órával a sajtótájékoztató után egy Dunaszerdahelyről működtetett honlapon, amelynek a Népszabadság szlovákiai tudósítója is a munkatársa, az alábbi címmel jelent meg tudósítás: Csáky meghirdette az autonómiát! (Paraméter, 2008. szeptember 27., 20 ó 58 perc)

Nos, mondjuk ki a lényeget: a Magyar Koalíció Pártjában másfél éve megvalósult tisztségváltást néhányan máig rossz szemmel nézik. Többen szisztematikusan azon dolgoznak, hogy csökkentsék az én autoritásomat. A fenti honlap munkatársainak egy része is ezek közé tartozik.

Tetteimet, kijelentéseimet természetesen mindenkinek joga van a saját nézetei tükrében megítélni, ám három mondatot engedtessék megjegyeznem. Nyolc évig voltam Szlovákia miniszterelnök-helyettese, 2001-ben én voltam az, aki szembefordulva saját pártommal, elértem, hogy egy krízishelyzetben az MKP ne lépjen ki a kormányból, s ne boruljon fel az első Dzurinda-kormány. 2003-ban én vezényeltem le az eddigi egyedüli érvényes népszavazást Szlovákiában az ország EU-tagságáról, 2002 és 2006 között pedig én koordináltam az ország EU-politikáját. Ha tehát engem bárki felelőtlen politikusnak akarna látni vagy láttatni, kérem, vegye figyelembe a fentieket is.

A találkozóval kapcsolatban örömmel olvastam Kis Tibor mondatait: \\\\\\\"Csákynak persze teljesen felesleges folyamatosan magyarázkodnia. Európában ez nem számít trágárságnak, illendő róla társaságban beszélni. Valójában éppen az a nem európai eljárás, ha valahol tabuként kezelik a fogalmat, és üldözendőnek állítják be még a felemlegetését is. Pontosan ez történik ma Szlovákiában... Sokan egyelőre úgy tesznek, mintha kizárólag Csáky-kérdésről volna szó. Pedig ezen már rég túlment a dolog.\\\\\\\" (Radikális szenvedélyek, október 3.)

Megleptek azonban Kis Tibor későbbi mondatai: \\\\\\\"Például szánalmas affér volt Csáky Pál zavart mellébeszélése - márpedig ez a botrány egyik sarokkövének bizonyult...\\\\\\\" (Mumusok, október 8.)

Magam mindig is egyértelműen fogalmaztam, nem beszéltem mellé: nem hirdettem meg semmilyen autonómiát, és nem tárgyaltam semmilyen autonómia megvalósításáról Szlovákiában. Egy törvény tervezetéről beszéltem, amely megoldhatná a szlovákiai magyar közösség problémáit, s ma is úgy gondolom, ez lenne egy jogállamhoz és a XXI. századi kihívásokhoz méltó megoldás.

Sajnálom, hogy az ügy ilyen viharokat kavart. Ám önmagunkat csapnánk be, ha nem látnánk: mindez arra szolgál, hogy elvonja a figyelmet a valódi problémáról. Az igazi probléma ugyanis az, hogy a szlovák kormány három ponton megsértette a megállapodásokat és a status quót: elfogadhatatlan, hibrid nyelvű tankönyveket próbál ráerőszakolni a magyar tanítási nyelvű iskolákra, a gazdasági támogatások kérdésében diszkriminálja Dél-Szlovákiát és a magyar tanítási nyelvű iskolákat, ráadásul meg akarja félemlíteni a Szlovákiában élő magyarokat.

Nos, szeretném bejelenteni a Népszabadság tisztelt olvasóinak: ez ügyben (is) Bibó István híve vagyok. Voltam és maradok demokrata.

Csáky Pál

az MKP elnöke

 

Nem értem, Csáky Pál miért a Népszabadságban panaszkodik, hiszen az általa leírt történetről a lapunkban megjelent tudósításommal a jelek szerint nincs baja. Igaz, a Duna Tévében a minap azt nyilatkozta, hogy tendenciózusan tájékoztatom a magyarországi közvéleményt, ám egyetlen konkrétumot sem említett. Ezt azóta se tette meg, pedig levélben és a szóvivője révén is kértem erre. Nézzük azonban a dunaszerdahelyi esetet.

Jómagam a Parameter.sk szlovákiai hírportálon - ahova viszont nem tudósításokat, hanem kommentárokat írok - bíráltam őt. Ugyanis először az összes szlovákiai médiának tagadta, hogy akár csak megemlítette volna az autonómia szót azon a dunaszerdahelyi sajtótájékoztatón, amelyet Tőkés Lászlóval együtt tartottak. Miután azonban a helyszínen rögzített hangfelvételt nyilvánosságra hozták, Csáky Pál önmagából kikelve bajkeverőkként kezdte támadni a Parameter és a magyarellenességgel végképp nem vádolható Sme pozsonyi napilap munkatársait. Végül egy hektikus hét után végre kibökte azt, amit azonnal mondania kellett volna: igen, tárgyaltunk Tőkés Lászlóval a kulturális, oktatásügyi és területi önkormányzatiság, illetve az autonómia különbözö legitim formáiról, s mindez nem alkotmánysértő, még csak nem is törvénysértő. Európa számos országában pedig eredményes gyakorlat. Teher alatt ugyebár nő a pálma: Csáky viszont a nyomás alatt politikusként és főleg pártelnökként azon a héten összezsugorodott.

Abban teljesen egyetértek vele, hogy a jelenlegi pozsonyi kormány nem tartja tiszteletben a szlovákiai magyarság szerzett jogait, s nacionalista légkört szít. Ezekről a sajnálatos tényekről igyekszem tárgyilagosan, de nem szemellenzősen tudósítani. Az olvasót szolgálva, és nem a politikust kiszolgálva.

Szilvássy József

 

Jó hírünk védelmében

Dobszay László Mit (nem) csinál a MAG? címmel (Olvasói levelek, október 6.) megjelent véleménye újabb példája annak, hogy kiragadott információk, egyoldalú tájékozottság (vagy éppen tájékozatlanság) alapján, a körültekintés minimális igénye nélkül is lehet általános véleményt formálni, és - ami talán még fájóbb - ehhez sajtónyilvánosságot kapni.

Nem állítom, hogy az Innovációs Alap pályázatainak kezelése nem mehetne jobban. De azt igen, hogy a MAG Zrt. hétről hétre gördülékenyebben és gyorsabban dolgozik. Ahogy sikerült átláthatóbbá, gyorsabbá és gazdaságosabbá tenni az EU-s vállalkozói pályázatok kezelését, úgy el fogjuk érni ugyanezt a hazai finanszírozású K+F pályázatoknál is. Ahhoz, hogy ezt a munkát mindenki megelégedésére elvégezzük, az elmúlt bő fél év még nem volt elegendő, ugyanakkor több ezer EU-s pályázó és számos pályázatíró igazolja, hogy cégünk képes erre. Azok a pályázatkezelő kollégáim, akiket nap- és pénzlopással vádol Dobszay László, megfeszítve dolgoznak azon, hogy minél előbb kiszámítható és elfogadhatóan gyors legyen az ügymenet a hazai K+F támogatások esetében. A kritikusok azzal segíthetnek, ha felismerve a MAG által vállalt feladat nagyságát, türelemmel viseltetnek a pályázatkezelő felé, és a rájuk háruló feladatok pontos elvégzésével gyorsítják a folyamatokat.

Minden konkrét adattal bíró kritikát kivizsgáltatok, és ahol ténylegesen hibáztunk - mert nyilván ilyen is előfordul több ezer szerződés kezelése esetén -, ott korrigálunk, és javítunk a rendszerünkön. A rendszer jobbá tételében máris lényeges eredményeket sikerült elérni, hiszen az elmúlt szűk háromnegyed év elég volt arra, hogy minden, korábban hosszú hónapokig is kezeletlen ügyben előrelépést érjünk el. Mára nincs olyan ügy, amely a pályázatkezelő MAG Zrt. hibájából szenvedne késedelmet. Ehhez a korábban rendelkezésre álló kapacitáshoz képest dupla annyi pénzügyi ellenőrre volt szükség, amit a korábbi pályázatkezelő szervezet nem tudott kiállítani, cégünk viszont igen. Az örökölt lemaradások felszámolása után szeptembertől szabadult fel erőnk arra, hogy az ügyfélszolgálati rendet is javítsuk, és a tájékoztatás kibővítésével tovább gyorsítsuk az ügyfelekkel való közös munkánkat.

Nem szeretnék arrogáns hangot megütni a mundér védelmében, de meggyőződésem, hogy csak szisztematikus munkával lehet érdemben és tartósan javítani a valóban túlbürokratizált - és ez nem a végrehajtó MAG Zrt. hibája - pályázati rendszeren, és ebben igen sokat léptünk
máris előre.

Ormosy Gábor

a MAG Zrt. vezérigazgatója

Don Ferkó és a válság