Mantra

Vélhetően nem vagyok egyedül, akinek csalódást okozott a Megegyezés parlamenti vitanapján az SZDSZ frakcióvezetőjének beszéde, aki kijelentette: az adócsökkentések révén jövőre az átlagos fizetésűeknek tízezer, a magasabb kategóriájú jövedelmeknél húszezer forinttal több maradna havonta a zsebben.

Szép is lenne! A jelenlegi szociális törvények mellett ez azonban a magyar állam csődjét is jelentené egyben. Kóka Jánosnak - volt kormánytagként - tudnia kell, hogy ilyen mértékű reálbér-növekedés óriási nyugdíjemelést generálna - tehát megvalósíthatatlan. Nyilván sejti is, legalábbis erre enged következtetni, hogy pár percen belül áttért a jövő évi költségvetési tervezetben szereplő nyugdíjkassza összegének és százalékos emelkedésének kritizálására, pedig tudnia illene, hogy az SZDSZ által lekicsinyelt, minimális kormányzati adómérséklési tervek miatt kellett a nyugdíjakra és egyéb szociális kiadásokra kalkulált összegeket megemelni. Kóka János és párttársai álszent módon imamalomszerűen azt hajtogatják: eltúlzott az állami gondoskodás, hagyjunk több pénzt az emberek zsebében, és gondoskodjon mindenki saját belátása szerint magáról. Nem igazán értem, hogy hogyan képzelik ezt a gyeden, gyesen lévő kismamák, a nagycsaládosok, avagy a nyugdíjasok esetében. Ráadásul rábólintottak arra a törvényre, amely tavaly júliustól a munkát vállaló nyugdíjasokat magas adóval bünteti, és teljesen diszkriminatív módon pénzt vett el az idén és a jövőben nyugdíjba vonulóktól, mintha bárki is tehetne arról, hogy melyik évben született.

Mindezek után nem kéne tovább a cizellált körmondatok mögé bújni, hanem ápertén kimondani: egyetértenek Orbán Viktorral, aki csak az infláció mértékével emelné a nyugdíjakat. Ha a szabad demokraták adócsökkentése megvalósulna, akkor nem politikailag, hanem gazdaságilag szakadna ketté az ország lakossága. Lenne egy többet kereső, többet fogyasztó és megtakarító kisebbség, és lenne egy egyre jobban elszegényedő többség, amelynek semmilyen lehetősége nem volna még az eddigi életszínvonalának fenntartására sem. Ilyet már átéltünk az Orbán-kormány alatt, amikor a nyugdíj alig, a családi pótlék meg semmit sem emelkedett, viszont a tehetősebb polgárok állami támogatással megépíthették második, harmadik vagy sokadik lakásukat, házukat a haza javára!

Az SZDSZ által szajkózott állami költségcsökkentés a jelenlegi körülmények között csak és kizárólag a szociális kiadások megnyirbálásával lehetséges. Szégyen, hogy egy liberális párt - ha burkoltan is - kész felvállalni, hirdetni egy ilyen programot a nyomorúságosan élő emberek számának ismeretében.

Ötvös J. Attila

újságíró, az SZDSZ alapító tagja

 

El a kezekkel a Horn-bérlettől!

Horn Gábor újabb koporsószöggel kínálta meg a lét vagy nemlét mezsgyéjén egyensúlyozó pártját. Mit neki Hekuba, megint előállt azzal az ostobasággal, hogy a 65 év felettiektől el kell venni az utazási kedvezményeket. Remélem, leszünk elegendően, akik ezt a kedvességet a szavazófülkék magányában fogjuk meghálálni.

Micsoda furcsa paradoxon, a Horn-bérletet éppen egy másik Horn akarja már megint elvenni. Jó lenne, ha az utóbbi tudomásul venné, hogy a MÁV-ot, a BKV-t, a Volánokat nem a 65 év felettiek utazzák szét, hanem finanszírozási helyzetük önmagában is problémákkal terhes. A villany-, gáz- és távfűtés számlákkal küszködő kisnyugdíjasoktól milyen nemzetmentő többletbevételre számíthatnak a közlekedési vállalatok? Úgy gondolja, hogy a helyzet megváltozik, ha néhány öreg utas a gyaloglást választja? A Malévot elkerülte a Horn-bérlet, tulajdonosát mégis csőd fenyegeti.

Ha lett volna humorérzéke Horn Gábornak, akkor azt javasolta volna, hogy a 65 év felettiek az utazási kedvezmény helyett díjmentesen vehessék igénybe a temetkezési intézetek szolgáltatásait. A városokban ugyanis nagy a tumultus, a temetők meg üresek.

Dr. Mikósdi György

Budapest

A tetthely

Szabadkán kevés embert lehetett találni - piaci kofától a banktisztviselőig -, aki nem beszélt magyarul. Azt azért nem állítom, hogy hibátlanul, nyelvtani szabályainknak megfelelő szórenddel és hangsúllyal kommunikáltak, de igyekeztek a vevő anyanyelvén beszélni, abban a biztos tudatban, hogy így könnyebben el tudják majd adni portékájukat. Mára mindez múlt idő.

Hitelt adva a szerbiai sajtóértesüléseknek, amelyek szerint az OTP komolyan fontolgatja, hogy kivonul a szerbiai piacról, előszedtem az almáriumban őrzött eurómat, és felkerestem a bank helyi fiókintézetét. Halovány mosollyal az ajkamon, édes anyanyelvemen köszöntem. Mogorva, szemmel láthatóan önmagukra is dühös, kizárólag szerb nyelven beszélő, lakossági pénzbetétekkel nem foglalkozó portások és banktisztviselők küldözgettek egyik irodából a másikba, mire eljutottam a \\\\\\\"tetthelyre\\\\\\\". Tágas, gyönyörű helyiség sok-sok banktisztviselővel és kevés ügyféllel. Köszönök magyarul, visszaköszönnek szerbül. - Devizaszámlát szeretnék nyitni - mondom udvariasan. Nem értik. Kezd kínossá válni a helyzet. Szólnak Vladónak, aki állítólag beszél magyarul. Ő kicsit megrovó hangon annyit kérdez: Nem tudni kicsit sem szerbül beszélni? Az igazat megvallva, tudok - felelem -, de hát én úgy gondoltam, hogy Szabadkán egy magyarországi bank tiszteletben tartja az itt élő őslakos magyarok kisebbségi jogait, és magyar nyelven is nyithatok bankbetétet. Sajnálkozva közölte, hogy a bank vezetői bizonyára nem gondoltak erre.

Fogtam kis pénzecskémet, és átmentem a közeli görög bankba. Két csinos, kedves hölgy fogadott. Hibátlan magyar nyelven szóltak hozzám és válaszoltak kérdéseimre. Gondolkodás nélkül náluk kötöttem le eurómat, ami mellesleg nem is tűnik rossz lépésnek, hiszen 5,55 százalék helyett 8 százalékos kamatot fizetnek éves szinten.

Tudom hogy jó üzletet kötöttem, mégis szomorú vagyok és elkeseredett. Egyáltalán nem csodálkozom, hogy Szerbia magyarlakta területein az OTP-nek rosszul megy az üzlet.

Nagy Kanász György

Szabadka

 

Harminc százalék

Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke nyilatkozatában kifejtette az orvosok - nyugat-európai viszonylatban - tarthatatlanul alacsony bérét (Újfajta gyógyszer-takarékosság, szeptember 19.). Jogosan. Ugyanis az egészségügyre, hacsak nem akarunk elmaradni a közgyógyellátás területén nagymértékben, új forrásokat kell teremteni.

Más kérdés, hogy a kamara egy olyan politikai párharcba szállt be, ami valójában az egészségügy forrásait csökkentette. Most az egészségügyben dolgozók részére harmincszázalékos béremelést követel. \\\\\\\"Véletlen\\\\\\\" egybeesés volt, hogy az említett egészségügyi témában lezajlott népszavazás a tandíjak kérdésében is megkötötte a kormányzat kezét. Így a felsőoktatás területe is elesett bizonyos forrásoktól. Éger István a magyar orvosok tömeges külföldre szerződésének rémével érvel. Van benne valami, mert az eddigi adatok igazolják ezt a veszélyt.

Az érdekvédelmi szervezeteknek erkölcsileg stabil alapokon kell állniuk. Nagyon sok olyan ügy van, különösen az egészségügyben, amikor az orvosetika kérdésében kell igazságot tenni. Nagyon jó lenne, ha a kamara elnöke arról is nyilatkozna, hogy becsületesnek ítéli-e meg azt, hogy itthoni közpénzen kitaníttatott orvosaink jó pénzért külföldre szegődnek, itthon szerződést bontva. Tévedés ne essék! Nem azt ítélem el, hogy keresik a végzettségüknek megfelelő anyagi elismerést. De ha úgy gondolják, ezt máshol találják meg, taníttatásuk terheit adják vissza az országnak. Ezt jó volna jogilag szabályozni.

A harmincszázalékos béremelési, ultimátumszerű követelésen pedig próbáljanak meg az ország helyzetét figyelembe véve finomítani.

Tősér István

Miskolc

Nemzetközi szabvány

Válas György budapesti olvasó szeptember 8-án közölt leveléhez (Szükségszerű a megújulás) szeretnék néhány megjegyzést fűzni.

\\\\\\\"Égető szükség lenne rá, hogy a németektől majmolt tizedesvesszőről áttérjünk végre a tizedespontra, mert azt a számítástechnika már rég nemzetközi szabvánnyá tette. A nagy cégek előállította számítógépes programok egyáltalán nem ismerik fel a tizedesvesszőt, még az MS Word amúgy magyarított változata is hibának jelzi, számolni meg nem hajlandó vele\\\\\\\" - írja Válas úr.

A tizedesvessző használata nem kizárólag a magyar helyesírás belügye. Nemzetközi szabvány rögzíti, hogy Magyarországon vesszővel jelöljük a tizedest. A szerző állítása technikai értelemben körülbelül húsz évvel ezelőtti állapotokat tükröz. Már a Microsoft DOS 5.0 verzióját is be lehetett állítani a magyar sajátosságok, benne a tizedesvessző megfelelő kezelésére. A manapság használt grafikus operációs rendszereket (MS Windows, Linux) és az abban futó programokat eleve felkészítik a amerikaitól eltérő nyelvek kezelésére. A számítástechnika egy területén, a programozási nyelvekben valóban elkerülhetetlen a tizedespont használata, de ez a köznapi felhasználót gyakorlatilag nem érinti. A számítógépemen jelenleg lévő MS Word 2003 magyar verziója és az OpenOffice 2.4 verziójának magyar változatai nem jelzik hibának a tizedesvesszővel leírt számokat. Még egy epés megjegyzés: az MS Word szövegszerkesztésre való, számolásra az MS Excelt kell használni.

Válas György szerint \\\\\\\"a nagy számok szóközzel való tagolása is tarthatatlan, mert mind a számítógépes karakterkészletekből, mind a nyomdai betűkészletekből teljességgel hiányzik az ehhez szükséges nem törhető kis spácium. Közönséges szóközzel való helyettesítése otromba értelmetlenségekhez, a következő sor elején kapcsolat nélkül lifegő nullákhoz vezet, meg ahhoz, hogy egy számon belül nemegyszer a ťkiegyenlítésŤ miatt nagyobbak a közök, mint máshol a szavak, sőt a mondatok között.\\\\\\\" Itt is ténybeli tévedéseket találhatunk. Az MS Wordben létezik \\\\\\\"keskeny szóköz\\\\\\\" és \\\\\\\"1/4 gondolatnyi szóköz\\\\\\\", továbbá \\\\\\\"nem törő szóköz\\\\\\\" (Ctrl+Shift+szóköz billenytűkkel szúrható be), ami a két oldalán lévő szöveget egyben tartja, nem kerülnek külön sorokba. A bekezdések tagolásával kapcsolatban nincs semmilyen technikai indok, ami az \\\\\\\"amerikai módi\\\\\\\" használatát indokolná.

A magyar nyelv szívós jószág. Ékezetes betűink túlélték az ASCII sornyomtatókat, a hungarikum ő és ű betűk egyre kevesebb helyen jelennek meg kalapos ö és kalapos ü-ként. Ez szerintem siker, és ezért sokat tettek a magyar számítógépesek, akik a technikai lehetőségeken belül sokat tettek a magyar nyelv megfelelő használatáért (pl. CWI-karakterkészlet).

A számítástechnika nemzetközi, egy kis részében valóban technikai okokból meghatározó az angol nyelvű kultúra, de a magyar helyesírás és nyelvhasználat kívül esik ezen a körön.

Horváth Attila

informatikus