parlamenti képviselő, az SZDSZ ügyvivője

Mit tud egy átlagos magyar a szomszédos szlovén választásokról? Semmit. Még a franciáról, a németről sem sokat. Az amerikai kampány viszont hónapokig vezető hír volt a médiában. Érthető: az USA a világ legerősebb és legbefolyásosabb demokráciája, az ottani hatalmi viszonyok változása iránt sem a szövetségesek, sem az ellenségek nem maradhatnak közömbösök. Magyarország sem kivétel.

A mai Magyarországon a nemzeti érdekfelfogás szűk értelmezése divatos, és kevesen azonosítanak összeurópai vagy transzatlanti érdekeket egyszersmind magyar érdekként is. Azok számára, akik a nemzeti érdeket csak a Kárpát-medencén belül értelmezik, lényegében mindegy, hogy az Egyesült Államok kit választott meg elnökének. Magyarország – együtt a térség egészével – a rendszerváltást követő euforikus időszakot követően immár nem kiemelkedő jelentőségű az USA számára. Nem leértékelődött, csak a helyére került. Amúgy fordítva is igaz: miközben az USA meghatározó szerepet játszik a globális világban, a térség államainak a figyelmét egyre jobban az EU köti le. Nem meglepő, ennek vagyunk tagjai, innen kapjuk az eurómilliárdokat, és ennek a döntéseit vagyunk képesek befolyásolni. Hitte volna bárki is 15 éve, hogy az USA legodaadóbb térségbeli szövetségese, Lengyelország üzleteljen Amerikával azért, hogy az védelmi rakétákat telepítsen a területére?

Értsük meg: ahogy a magyar politika sem tud állást foglalni abban, hogy az őslakos indiánokat miként kellene kárpótolni, Obamának sincs véleménye a Székelyföld és Vajdaság autonómiatörekvéseiről. Sem Obama, sem McCain kampánystábja még csak nem is válaszolt a Magyar Lobbi ilyesmit firtató levelére. Barack Obama számára Magyarország – amíg stabil, amíg nem fenyegeti belső vagy külső veszély, amíg megbízható, kiszámítható partner, amely saját érdekeit követi, ám osztja a demokráciák értékrendjét otthon és külföldön – egy a sok szövetséges között. Ebben Barack Obama a legcsekélyebb mértékben sem különbözik John McCaintől.

Mindezeket előrebocsátva azok számára, akik szűk térségünk mögé akarnak és tudnak is nézni, azt javaslom: mi, magyarok örvendjünk Barack Obama győzelmének. Az alábbi megfontolásokat ajánlom az olvasók figyelmébe:

1. A bipoláris világrend felbomlását követően a transzatlanti bizalom is csorbát szenvedett. Ám a szovjet fenyegetés megszűntével a szabad világ nem vált biztonságossá. Ellenkezőleg: a biztonságpolitikai fenyegetettség összehasonlíthatatlanul összetettebbé vált – gondoljunk Iránra, az orosz külpolitika növekvő kiszámíthatatlanságára és mindenekelőtt a világot egyre jobban átszövő terrorizmusra. Ezekkel kapcsolatban Obamának volt néhány nem kellően megfontolt kijelentése, ám ezek miatt kár aggódni. Az elnöki stáb ezeket majd kiküszöböli. A jelen helyzetben a legfontosabb – és ez magyar érdek is - a bizalmi viszony helyreállítása mindenekelőtt Európa és az USA között. Nem vitatva, hogy John McCain is megkísérelte volna elődje hibáit korrigálni, Barack Obamának lényegesen jobbak az esélyei arra, hogy a bizalmi viszonyt helyreállítsa, és Amerika tekintélyét visszaszerezze. A szabadság barátainak mindkettőre óriási szükségük van.

2. A politikai divatok Amerikából érkeznek Európába, így Magyarországra is. Bill Clinton nevéhez fűződik az a politika, amely a köz óhajának követését, és nem annak irányítását tűzte célul. A fókuszcsoportokra alapozott politika logikus következménye a populizmus, amely olyannyira elterjedt Európában. A leginkább Magyarországon elharapózott, a mélységes megosztással és félelemkeltéssel leírható politika szintén amerikai „import”. Aki akart, sokat tanulhatott a republikánusoktól, akik elkeseredett dühvel estek neki először Bill Clintonnak, majd John Kerrynek – és a karaktergyilkosságban semmi sem bizonyult túlzásnak. Mindezekre azért emlékeztetek, mert Barack Obama mindkét paradigmán változtatni akar. Leader akar lenni, vállalva nehéz döntéseket is, miközben a nemzet mentális újraegyesítését tűzte ki egyik fő céljául, és kampányában is a legnagyobb tisztelet hangján szólt ellenfeleiről. Választási sikere nyomán bízzunk abban, hogy ezzel új politikai divatot hozott létre, amely meghódítja Európát, és benne Magyarországot is!

3. Végül, de nem utolsósorban: Barack Obama színes bőrű. Nemrég beszélgettem egy déli afroamerikai kongresszusi képviselővel, aki szerint Barack Obama azért nem lehet az Egyesült Államok elnöke, mert Amerika nem áll készen arra, hogy színes bőrű elnököt válasszon.

Azt válaszoltam, hogy ezt csak addig fogja mondani, amíg Amerika egyszer színes bőrű elnököt nem választ. Megtörtént. Amerika feladta az antirasszista leckét az egész világnak.

Magyarországon jogszabályi tilalom már nem sújt kisebbséget – de vajon el tudjuk-e képzelni, hogy a magyar választók 2060 környékén egy roma honfitársunkat választják meg miniszterelnöknek? Amíg ezen tűnődünk, jó lelkiismerettel becsüljük meg vagy akár szeressük is a távolról sem tökéletes, ám önkorrekcióra leginkább képes Amerikát. Ahogy Churchill mondta: „Az amerikaiak mindig helyesen cselekszenek, azt követően, hogy minden más lehetőséget kimerítettek!”