(Korábban ezt a javaslatot párttársai már az előkészítő fázisban elutasították!) Mi egyebek mellett a bérlakás-teremtésben (nem okvetlenül építésben, hanem például a magántőke általi visszavásárlásban) látjuk a megoldást, amihez az állam lakbértámogatás formájában nyújthatna segítséget a mind több rászorulónak. Ezt az állam nyugodtan megtehetné az egyre csökkenő kamattámogatás terhére. A lakásmobilitást persze más eszközökkel is elő kellene segíteni, mint ahogy a fiatalok lakhatási lehetőségének a segítése is stratégiai ügynek tekinthető.

A kamattámogatásról csak annyit: a rendszer működőképessége nem került volna veszélybe, ha a csökkenő inflációs trend 2002-ben folytatódik. 2-3 százalékos pénzromlás esetén ez az eszköz lényegében magától visszaszorult volna! Az állami beavatkozás azonban elérte a célját: a hitelintézetek között komoly verseny alakult ki, a kamatok látványosan csökkentek, s ugrásszerűen nőtt a használt lakások adásvétele és a felújított lakások száma is.

Ez persze csupán néhány, igaz, meghatározó kérdés a lakásügyön belül, önmagában még mindig nem átfogó, hosszú távú lakáspolitikai program. Mert ilyen az elmúlt 18 évben nem volt, és továbbra sincs! Mi azért reménykedünk, hogy lesz még olyan kormány, amely fontosnak érzi ennek a kidolgozását és következetes megvalósítását. Remélhetően minél szélesebb támogatással!