Ez a beszéd, legyen végre rend és igazság. Akit mi, magyar emberek kitaníttattunk, jóféle diplomát adtunk a kezébe, amelynek hála most aztán bankelnök, ügyvéd vagy éppen miniszter, az fizessen. Fizessen, ahogyan Réthelyi miniszter mondotta, valamilyen alapba, ahonnan aztán a következő generáció taníttatását fizethetjük mi, magyar emberek.

Na jó, persze akad, aki diploma nélkül viszi sokra – állítólag a miniszterelnök főbizalmasának sincs ilyen papírja, aztán mégis koronaőr –, szóval meglehet, nem ártana másnak is fizetnie. Az érettségizetteknek az érettségizők alapjába, a szakmunkásoknak az ipari tanulókéba, az írástudatlanoknak a köztársasági elnök segélyalapjába. Mondjuk.

De van itt egy bökkenő: mi legyen azzal, aki momentán a hajára kenheti a diplomáját?! Aki esztétikát tanult, amikor a közgazdaságtan lett volna a perspektivikus, vagy tanárnak állt, amikor már a jogászsággal lehetett igazán jól keresni? Nem kéne valami szorzó? Bölcsésznek 0,8-as, jövendő plasztikai sebésznek 1,9-es, ugyanez skandináviai állásinterjú után 3,8? És mit kezdjünk azokkal, akik – mint kollégánk, Török Monika, tessék csak elolvasni a blogját – sok diplomával sem kellenek még közmunkásnak se? Ha igazolásuk van arról, hogy lúzernek tekinti őket a társadalom, befizetőből lehetnek mondjuk egy kicsit javadalmazottak?

Igen: legyen végre rend és igazság. Aki felkel, remélhesse, hogy még ugyanolyan lesz a jogrend akkor is, amikor lefekszik. Aki adót és járulékot fizet, azt
ne bombázzák mindenféle légből kapott sarcokkal. És az isten szerelmére: hagyják már abba ezt a fejetlen, rémisztő, sehová se vezető ötletelést!