Ahhoz, hogy olvasóim értsék emocionálisan hogyan érintett ez a kifakadás engem, most a Kertész Imre interjú sorait átírom, ha úgy tetszik „pozitívba fordítom, mint egy fénykép negatívjáról készült pozitív papírképet. - írja Botzheim, majd el is készíti az interjút.

Freewolf összefoglalja mindazt, amit az interjúban fontosnak talált: "Kertész elismeri, hogy magyar származású, de csöppet nem érzi magát magyarnak. A nemzeti érzés, mint olyan távol áll tőle, így a kultúrával, történelemmel és hagyományokkal sem vállal közösséget. Merev, rideg, mikor megtagadja a magyar kultúra szocializmusban kiadott műveit, vagy a múlt nagyszerű alakjait irodalmunknak, mert József Attilát meg sem említi, Mikszáth, vagy Szép Ernő sem dobogtatja meg a szívét. Mit gondoljak arról, aki kozmopolitának vallva magát zsigeri elutasítással viseltetik az irodalomunk kétség kívül hatalmas alakjaival szemben? Elutasítja, hogy közösséget vállaljon azzal a néppel, ahonnan származik és lesajnálóan nyilatkozik a fővárosunkról. Nem most először tiltakozik már, hogy a nevét összekössék a magyarsággal."

"Egyetértek Kertésszel. Igen, ez van: 'A Die Welt munkatársa azt állította, hogy Kertész Imre polémiájával egy Németországban és Ausztriában erősen elterjedt irodalmi hagyományt követ, amely Thomas Mann vagy Karl Kraus és Thomas Bernhard alapján „a nemzeti önszidalmazáshoz való kedvnek" nevezhető. Ez a hagyomány egyáltalán nem létezik Magyarországon? - kérdezte Krause. Kertész szerint pedig „nemcsak hogy nem létezik, Magyarországon nem is tudják, hogy más országok rendelkeznek ezzel a hagyománnyal." - olvasható az Ez van című bejegyzésben Letterforce jóvoltából.

"Egy szó mint száz, Kertész Imre megmondta a tutit és teljesen meg tudom érteni, annak ellenére, hogy nem olvastam tőle semmit, bezony ám, még a Sorstalanságot sem. (Persze ez teljesen személyes, nem olvasok mert kifejezetten utálok olvasni és még el is álmosít). Nem ragozom tovább, aki megértett az megértett, aki nem az nem." - fejezei be Kertész Imréről írt posztját keresetlen őszinteséggel Armida Galina. A teljes bejegyzés itt.

Toszmegosztis a trágárság eszközét alkalmazta, hogy kifejezze érzéseit az aktuális kérdésről, a Kertésszel készült interjú kapcsán: "Mit mondott Kertész Imre udvariasan, visszafogottan, egy élhető ország újságírójának a kérdéseire? Mit mondhatna egy világhírű, gondolkodó író, aki ráadásul Nobel-díjas? Nem mondhatja ki pontosan azt, amit gondol, speciel amire én, hanem körülírja, és amikor mindenki a saját szája íze, igazsága, a politikai attitűdje szerint, el- és megmagyarázza a nyilatkozatot, akkor ő is magyarázkodásra kényszerül. Ha a végletekig leegyszerűsítjük mondanivalóját, akkor oda lyukadunk ki, hogy a hazánknak nevezett régió egy geci, élhetetlen ország!"

Kertész Imre Berlinben találta meg azt a békét, amire vágyott