Le lehet-e demokratikus eszközökkel váltani egy olyan hatalmat, amely a néptől kapott felhatalmazásával visszaélve el akarja lehetetleníteni a normális politikai versengést? Ha a történelem egyáltalán tanít bármire, akkor a válasza: többnyire nem.

A dilemma több ezer éves, hogy mást ne mondjunk, 2055 évvel ezelőtt a talpig tisztességes Brutust is hétköznapi mércével mérve bűnös válaszra kényszerítette. De persze van más megoldás is: hivatkozhatunk magyar példára, a „történelmileg úgy alakult” egypártrendszerre, amelynek, hívjuk bárhogyan 1989-et, de mégiscsak demokratikus úton végbement forradalom vetett véget. Ez nyújthat reményt most is.

De addig is: meg lehet-e őrizni úgy a többpártrendszer látszatát, hogy épp a lényege vesszen el? Hát persze. Többpártrendszer volt az NDK-ban, ma az van Kínában. Mit tehet az, aki nem akar ilyen „demokráciában” élni? Tehet-e bármit, azon kívül, hogy fogja a cókmókját és átköltözik egy igaziba, még ha ott szlovákul vagy románul beszél is a többség és harcolni kell a kisebbségi jogokért? És aki úgy dönt, hogy marad, milyen eszközökkel harcolhat?

Érvényesülnie kell-e az önkorlátozásnak, miszerint eleve kizárandók bizonyos módszerek, bizonyos szövetségesek? Ha egyszer nem a Szovjetunió támadt a világra, hanem a náci Németország, elfogadható-e Sztálin ideiglenes szövetségesnek Hitler ellen? Súlyos érvek szólnak mellette és ellene is, az erkölcsi iránytű ijedten pörög körbe-körbe, mintha óvakodna megállapodni, mert fél az önmaga jelölte iránytól.

Ki a nagyobb veszély a magyar demokráciára, Orbán Viktor vagy Vona Gábor? Ma mindenképpen az előbbi, hiszen ő árthat neki a legtöbbet. No és ha fordul a kocka? Fel lehet-e kínálni a Jobbiknak az (egyébként szerfölött kétséges) együttműködést, csak hogy a mostani ellenzék visszaállíthassa a korábbi játékszabályokat – és akár rövid időre is, de döntési pozíciókba segítse a problémákra általában a Fidesznél is sokkal rosszabb válaszokat adó szélsőségeseket? El lehet-e egyáltalán képzelni olyan felállást, amikor a Fidesz és a Jobbik egymással jelentős részben szimpatizáló szavazói szembefordíthatók?

Az LMP-s Karácsony Gergely javaslata Orbán-ellenes összkoalícióra a gyakorlati kérdéseken kívül egy sor erkölcsi dilemmát is felvet. Szerencse, hogy még nem kell végleges választ adni. A helyzeten azonban másnak is el kell gondolkodnia. A Fidesz bizonnyal a gyenge ellenzék kétségbeesett kapálózásának látja az ötletet, ám nem lehet véletlen, ha komoly emberek olyan veszélyben érzik a demokráciát, hogy annak ellenségeivel is összefognának megmentéséért. Meglehet, valóban ekkora a baj.