Nem vagyunk meglepve. Előttünk egy asszony tíz percen át szidta a Világbankot és az Európai Bizottság komplett vezetőségét, hozzátéve, hogy úgy tudja, Cohn-Bendit buzi is, de még a végére se ért, a tojás darabja 55 forintról magától 30-ra csappant. Mondják, hogy a közeli nemzet- és népbarát CBA áruházban, ahol tíz tojást hazafias alapon 629 forintért adnak a hazafiaknak, egy férfi fölolvasta a miniszterelnök előző napi müncheni beszédét, s amikor odáig jutott, hogy „nekünk egyetlen barátunk van a mai világban, a valóság és a tények”, az összes termék ára megfeleződött a medvesajt kivételével, utóbbi, mondjuk, érthető.

Mindez azért fontos, mert a választások óta a levitézlett libsik és mindenféle nevetségessé vált kommunisták azon agyalnak a sajtójukban, hogy lehet ugyan egy ideig mellébeszélni, ígéreteket semmibe venni, világot fenekestül felforgatni, ám amikor majd az emberek a saját zsebükön érzik, hogy világnagy blöffről van szó, utcára vonul a nép, s akkor a jó isten irgalmazzon. De nem. Szíriát nem számolva, Magyarország az egyetlen hely, ahol tömegek a kormány mellett vonulnak az utcára, mintegy jelezve, hogy a blöff helyettesítheti a tényeket, sőt maga a valóság. Hűséges és lelkes jobboldali kommentelőinknek itt jelezzük, hogy az eddig leírtakat nem szó szerint kell érteni, tehát ha legközelebb elkurjantják magukat a piacon, hogy seggfej Barroso, attól még nem lesz olcsóbb a tojás, mi ezt csak metaforikusan értettük.

Ezzel szemben az igazság az, hogy az üres beszéd és a feneketlen butaság tényleg csodákat tud tenni. A felmondásukat épp a napokban összetépő rezidensek szerint a régi tankönyveket e tárgykörben is el lehet dobni: példának okáért az emberi szervezet táplálékigényét nem biztos, hogy az eddig megszokott táplálékokkal kell kielégíteni. A rendszeres napi uniózás, világbankozás, judeobolsevistázás bőven fedezi a fehérjeszükségleteket, a délutáni szunyókálást követő, pohár bor melletti tradicionális zsidózás, bankárok, oligarchák és egyéb idegenek ócsárolása szeretteink körében felér egy vitaminkúrával, sőt Martin Schulz szocialista frakcióvezető napi háromszori leköcsögözése akár még hízáshoz is vezethet (ha Schulz neve nem jut eszünkbe, Károlyi Mihály bármikor bevethető), amivel csak azt akarjuk jelezni, hogy mindezzel nemcsak hogy jól lehet lakni, de földi hívságokon túli, transzcendens világba kerülünk általa, ahol kozmikus játékunk véget ér, és immáron minden előfordulhat.

Ha tehát olyanról olvasunk, hogy példának okáért egy havi 120 ezerből élő háromgyermekes magyar asszonynak a Magyar Hírlap címlapján Kövér László portréja könnyezni kezdett, mire másnap ismeretlen személyek befizették a csekkjeit, ne csodálkozzunk. Ezek immáron a tények, amikből kisejlik a jövő szépséges képe, ahogyan a miniszterelnök zárószavai is láttatták: „és a mi jó barátunk, a valóság meg fog segíteni bennünket a nemzetközi megítélés szempontjából is”.

A dolgok mai állása szerint ez még kicsit odébb van; mondhatnánk úgy is, a medvesajttal valahogy jobban kijöttünk.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa