Az írástudók újabb árulásai című (január 14.) terjedelmes cikkének csupán a legutolsó bekezdésére szeretnék reagálni. Hosszú lenne idézni az első mondatot, melynek lényege: „humanista lelkületű... értelmiségünk meg se mukkant Izrael állam gyalázatos gázai akciójával kapcsolatban...”. T. G. M. kiváló a történelemben. Hadd emlékeztessem arra, hogy amikor 1948-ban Izrael deklarálta államiságát, függetlenségét, szuverenitását, az Arab Liga (lényegében az összes környező arab állam) azonnal megtámadta.

No nem azzal a céllal, hogy megvédje a testvéri palesztin arabokat, hanem azért, hogy a volt brit mandátum-területet (tehát az arabok és zsidók által lakott történelmi Palesztinát) felosszák maguk között. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy az azóta lezajlott izraeli-arab háborúk célja sem az volt, hogy létrejöjjön egy önálló palesztin (arab) állam, hanem egyrészt Izraelt akarták megsemmisíteni (van egy „szép” és közismert arab kalligráfia, amely a zsidókat a tengerbe küldi).

Szívesen adnék Tamás Gáspár Miklósnak egy kalkulátort, amelyen kiszámolhatja, hogy miből él, mennyi támogatást kap Palesztina. Nem áll módomban pontos adatokkal szolgálni, de azt fejből is tudom, hogy az összes támogatás 20 százalékát adják az arab államok (a tengerben nyolccsillagos szállodákat építő dubaiakat beleértve), az összes többit Izrael (bizony!), az Európai Unió, az ENSZ és más (nem moszlim!) államok adják.

Más szóval: a nagy arab világot – amelyben egyaránt találhatók gazdag és kevésbé tehetős államok – legfeljebb PR-szinten érdekli/érinti Palesztina sorsa.

Az antiszemitizmus (na most T. G. M. úr ne akadjon ki, én is tudom hogy vannak sémi népek és nyelvek: az arab és héber nyelvnek igen sok szinten megvan a rokonsága) „nagyon szép” és divatos jelenség. Ha a Fülöp-szigeteken keresztényeket gyilkolnak (mert ott nincsenek zsidók) a palesztin arab nép megszállása ellen, az egyszerűen abszurd. A filippinók azt sem tudják, hol van Palesztina, és mi az, hogy zsidó. De Tamás Gáspár Miklós tudja. És – más nyelvi fordulatokkal, mert azokban igen gazdag – azonosul a magyar szélsőjobbal (Sólyom szerint radikális jobboldallal). Mert ők azt mondják, hogy a szegény és gyenge arab Dávid hősiesen szembeszáll a gaz héber Góliáttal.

A humanista magyar értelmiség „meg se mukkant”. Mert szolidáris Izraellel. És ez fájdalmas lehet T. G. M.-nek.