A két ciklussal ezelőtti fő elszámoltató, Keller László egyik emlékezetes felsülése Polt Péter legfőbb ügyészhez kapcsolódik: a szocialista politikus vagyonosodási eljárást kezdeményezett Polt ellen az utóbbi által be nem vallott agancsok és agyarak miatt, de az ügyből Keller került ki vesztesen. Ami azt illeti, egyelőre a mai utód, Budai Gyula falát sem ékítik komolyabb trófeák (Hagyó szabadlábon, Gyurcsány ellen még vádirat sincs, és sorra kapják a felmentő ítéleteket a kormánybiztos által feljelentettek), de ezen legfeljebb azok csodálkoznak, akik nincsenek tisztában a műfaj rendszerfüggetlen sajátosságaival.

Az igazi elszámoltató ugyanis nem az igazságszolgáltatásnak, hanem a médiának és a „hazai” közönségnek játszik. Legfontosabb feladata a tematizálás és a karaktergyilkosság – ha véletlenül sikerül fülön csípni valakit, az csak a bónusz (de mindenképpen a kivétel, és nem a szabály).

Budai úr a szigorúan vett eredményességi mutatók alapján nagyon gyatrán teljesít. Mint nemrég az egyik országos hírportálnak nyilatkozta, a Papcsák–Budai kettős a kormányváltás óta – azaz bő két év alatt – több mint 1400 ügyet indított el, ebből 46-ban zajlik nyomozás, 47 embert gyanúsítottak meg, 26-an lettek vádlottak, és négy ügy jutott el a bírósági szakaszig. A legnagyobb energiával tolt „leleplezések” mérlege egyértelmű kudarc: a filozófusokról nem sikerült bebizonyítani, hogy bűnözők, vagy akárcsak bármiben is vétkesek, az MNV-s Tátrait felmentették, a reptérprivatizáció nyomozását megszüntették.

Ráadásul a fagyi többször is visszanyalt: kiderült például, hogy a Fradi-pálya, az Audi-gyár-bővítés vagy egyes vasút-felújítási projektek esetében a döntések most is ugyanúgy szeretnek (a törvényben megszabott helyükről) a legfelső szintekre kerülni, mint Gyurcsányék idején – csak éppen az utóbbiakból eddig nem lett vádirat. Budait nem érdeklik az előző esztergomi vezetés botrányos ügyei sem, Schmitt Pál elszámoltatásáról pedig az a véleménye, hogy mit keres Oszkó Péter a Wizz Airben.

Magyarországon – ahol a közpénzek lenyúlása sajátos váltógazdálkodásban zajlik – az elszámoltatás azért nehéz dolog, mert függetlenül attól, hogy ki van kormányon, az igazán rázós ügyek tisztázása a mindenkori elszámoltatóknak sem érdeke. A Margit híd felújítása például (a Strabag–Közgép-koalíció keze alatt) még bőven a Demszky-érában vált Európa alighanem legdrágább hídépítésévé, mégsem fenyeget az a veszély, hogy bárki megpiszkálná. Aki 2010-ben őszintén remélte, hogy majd Budai (majd a Fidesz, majd Orbán) végre tényleg rendet tesz, és legalább az ilyen látványos, kanálisátmérőjű pénzcsapokat elzárja, most alighanem csalódott. Mi, többiek (vélhetően a többség) viszont lassan egy újabb listát nyitunk: ide írjuk fel azokat az ügyeket, amelyekhez – bár indokolt lenne – majd a következő kormány Budaija nem fog hozzá(f)érni.