Most már aztán tényleg nincs több akadály! Lecseréljük az utcák és terek névtábláin undormánykodó komenista gazok neveit, oszt a haza visszavonhatatlanul fényre derül.

Ki merné ezt kétségbe vonni, mikor a nemzet legokosbb fői éjt nappallá téve fundálkodták ki a szebb jövő felé vezető úton kétségtelenül nélkülözhetetlen lámpásként szolgáló állásfoglalásukat. Felemelő érzés, hogy nem hiába fizetjük adóinkat, nem hiába finanszírozzuk erőn felül politikusaink mellett ákádémikusaink munkálkodását is, kik mivel eleddig a társadalom, a természet területén mutatkozó összes gond orvoslásának módját kiagyalták, végre valahára nekiláthattak utcanévtáblailag is tudóskodni.

S jól is van ez így: lássunk végre tisztán. Kiderül, hogy a tudós társaság megkülönböztet jó, tűrhető és gonosz komcsikat. Aczél (TTT) elvtársat biztosan mesterüknek tekintik. Érdekes, hogy szinte minden személynév és tárgyszó a baloldalhoz köthető. Közellenség pl. Lukács György és a kisdobosok is. Lukáccsal természetszerűen egyáltalán nem kell azonosulni, de hát ő mitől rosszabb, mint Makarenkó et., fel nem foghatom. A kisdobosokat persze értem: a cseppnyi mocskok már porbafingó korukban csoportokba tömörülve, tudatosan szolgálták a gonoszt.

Üdítő nembolsi színfolt a listán Prohászka Ottokár. A szentéletű férfiú persze mehet, mert „Neve nem hozható kapcsolatba XX. századi önkényuralmi rendszerek működtetésével, ezért nevének használata közterület elnevezésében nem igényel akadémiai állásfoglalást.” Tiszta sor: a hungarizmus atyját barnába rohadó narancsos világunkban nem ildomos, illetve nem következményektől mentes cselekedet kritizálni. (Hisz az akadémista is csak ember…) Főtisztelendő uram – az MTA tagja, a magyar antiszemitizmus klasszikusa, akire előszeretettel hivatkoztak nyilas utódai – már a tízes évek végén követeli a numerus clausus bevezetését. Egy főpap, aki miközben a felebarát szeretetéről mennydörög, patkánynak, poloskának nevez embereket, kiket Isten a saját képmására teremtett. Ennek a ma regnáló rezsimnek ez az ember komilfó.

Nem lehet más, miközben a nagybányai főméltóságú kultuszát élesztik újjá feszt e honban. (Jó kis fundámentum lesz a felcsúti főméltóságú életművének felépítéséhez.) Terek, utcák, közintézmények fogják a lovas tengerész nevét viselni annak ellenére, hogy többszázezer magyar honpolgár életének kiontásáról gondoskodott. Károlyinak viszont az írmagját is ki kell irtani, merthogy emberséges volt és demokrata. Tény: politikusként lehet kritizálni, tetteit bírálni, mint ahogy ezt történészek meg is teszik, lehet vitatkozni keresztényi jócselekedeteiről (földosztás) is, de az kétségtelen, hogy vér nem tapadt a kezéhez.

Hasonlóan megdöbbentő Majakovszkij abcúgolása. Az indoklás szerint: „jóllehet költői munkássága világirodalmi jelentőségű, de kétségtelenül részt vett a szovjet önkényuralmi rendszer megalapozásában, kiépítésében és fenntartásában; az 1920-as években sokat utazott a kommunizmust népszerűsítve Nyugat-Európában.” Szegény ifjú, lánglelkű Vlagyimir hitt egy eszmében, és erre, vagy erre is ráment az élete. (Mellesleg kíváncsi lennék akadémikusék ’90 előtti megnyilvánulásaira, kinyilatkoztatásaira…) Mi a szentszar ragadott volna magával egy tizenéves fiatalembert akkor ott, a cári Oroszországban?! Lázadott – volt mi ellen; lelkesedett – volt miért. Aztán hogy az eszméből mi lett, nem hinném, hogy az ő sara lenne. Olvasni kellene, t. akadémikus hölgyek és urak! Olvasni! Ha mást nem, legalább a Gőzfürdő című darabot, vagy az Önagyonülésezők című verset, persze ezen a szinten, döntéshozói pozícióban kimondottan előnyös lenne, ha megismernék ennek a kártékony komcsinak az egész életművét, így a kommunizmust élesen bíráló írásait is.

Tán már gondosan meg is fogalmazták a rendeletet, miszerint a Majakovszkij utcákat és tereket Nyírő Józsefről kell elnevezni. Ő bezzeg nem volt komcsi, csak antiszemita nyilas, meg rossz író, viszont még feketegyörgyileg is „turulbanszületett” (O.V.) magyar.