Egyszer egy mágnásnak, sokáig várakozván Andrássy Gyula előszobájában, azt kellett látnia, hogy Munkácsy Mihály jön ki a kiegyezés utáni első magyar kormány miniszterelnökének irodájából. Méltatlankodva kérdezte meg tőle: – Hogyan barátkozhatsz te ezzel a volt asztalosinassal? Elvégre mégiscsak a Monarchia külügyminisztere vagy! Andrássy erre azt kérdezte: – Mondd kérlek, te meg tudod mondani ki volt Michelangelo korában a külügyminiszter?

Ez arról jutott eszembe, hogy tegnap mindenféle kijelentéseket tett egy Réthelyi Miklós nevű miniszter arról, hogy a kormány nem ért egyet Spiró Györggyel és Kertész Imrével. Azt mondta, ettől még életművük lehet érettségi tétel, mert szerinte „időt kell adni, hogy elváljon az esetleges esztétikai érték és az esetleges erkölcsi érték – vagy mindkét téren az értéktelenség – pillanatnyi történelmi érzékenységünktől”. És ezek után azzal példálódzott, hogy „benne marad a kánonban Németh László szovjetunióbeli úti beszámolója ellenére, Bartók 1919-es szerepvállalása ellenére, Thomas Mann homoszexualitása ellenére, József Attila kommunista párttagsága ellenére, s folytathatnánk a sort”.

Értik? Bartók Béla, annak ellenére a XX. század legnagyobb zeneszerzője maradhat Réthelyi Miklós értékrendjében, hogy 1919-ben tagja volt a zenészek direktóriumának! Thomas Mannt is olvashatják a diákok, pedig megírta a Halál Velencébent... Micsoda engedékeny ember! Igaz, nehezményezi, hogy Németh László járt a Szovjetunióban: nyilván azért fordította le az Anna Kareninát, hogy kijuthasson, és szovjet kitüntetést kapjon érte! (Szegény Illyés, ha Réthelyi tudná, ő még jót is írt a moszkvai útjáról...) Az meg végül is szép, hogy nem állítja: József Attila váteszi hitele földig rombolva, amiért nem látta előre a Gulagot.

Azt még elviseli az ember, hogy van elvakult parlamenti képviselő, aki nem tud olvasni. Semmit sem ért meg (vagy nem akar megérteni) egy Spiró-versből, amely egyáltalán nem a magyarok, hanem a „magyarkodók” ellen íródott. Elvakultságában képtelen fölfogni azt is, hogy éppen az ő pártjáéhoz hasonló ideológiát vallók, a magyarság legnagyobb ellenségei fosztották meg gyerekkorában a későbbi Nobel-díjas írót attól, hogy tiszta szívvel magyar lehessen. De az végletekig elkeserít, hogy egy neves tudós, az anatómia híres professzora, talán csak azért, hogy miniszter maradhasson egy értelmiségiellenes kormányban, hajlandó ilyen leegyszerűsítésekre, hogy hozzá nem értését ilyen otromba módon árulja el és ki.

Ő most kormánytag, úgy érzi, fölkerült a polcra. Néhány év múlva azonban éppen annyian fogják tudni a nevét, mint Michelangelo külügyminiszteréét. Bartók Béla nevére viszont mindig is megtelnek majd a hangversenytermek. Az olvasók pedig Spiró György, Kertész Imre, József Attila, Németh László meg Thomas Mann műveit az idők ­végezetéig a polcon vagy az e-könyvükben tartják majd.