Igazi népmese, amelynek ugyan még nincs vége, de akárhogyan is folytatódik, ezzel a lóval bukni már nem lehet. Kevesekről lehet elmondani, hogy annyira magyarrá váltak, mint Overdose, miközben valójában annyira nem magyar, hogy az már fáj. Overdose attól magyar, hogy a magyarok magukénak érzik a sikereit. Milyen jó lenne, ha ehhez senkinek sem kellene lónak születni.

Adva van egy ló, amelynek az égvilágon semmi köze Magyarországhoz. Megveszi egy szlovákiai magyar vállalkozó, akinek ezzel ölébe pottyan a szerencse, hiszen az olcsón vett jószág sorra nyeri a versenyeket. A szlovák–magyar viszonyban ezredév után újra megjelenik egy ló, még ha nem is fehér.

A jó hírekben éppen nem dúskáló magyarok meglátják benne a siker szimbólumát, amiért tiszta szívvel lelkesedhetnek. Megtelik a lóversenypálya, az oda addig nem járó leendő miniszterelnök is kitünteti figyelmével Overdose eddigi utolsó magyar fellépését.

A ló komoly nemzetközi karrier küszöbére érkezik, amikor megsérül, és azóta sem épül fel. Fog rajta a magyar átok. Pedig nem magyar zsoké lovagolja, nem magyar kovács patkolja, külföldön lábadozott múlni nem akaró betegségéből – és mégis.

Egy igazi népmesében gonosz király vagy sárkány áll a hős útjába. Ezt a szerepet mostanság felénk a „komenyisták” szokták betölteni, de ők ebből a történetből egyelőre hiányoznak. Helyüket azonban tökéletesen betöltik a románok, akik a tulajdonost bűncselekménnyel gyanúsítva kommandósokkal fogták le. Ez legalábbis furcsa, hiszen a román igazságszolgáltatás fénylő pallosa sem szokott ilyen hamar és ilyen gyorsan lesújtani valakire.

De lótulajdonosunk ugyanilyen furcsán, gyorsan szabadul is a bilincsből, még ha nem is éppen minden gyanú alól felmentve. Idehaza azonban látványosan rehabilitálja Mikóczyt a magyar nagytőke, amelynek képviselői megveszik a ló „felét”, hogy a pénz ne legyen gátja a sikernek, és az üzletet a nyilvánosság előtti kézfogással szentesítik. Elhamarkodottan rögtön az eljövendő magyar gazdasági felemelkedés szimbólumának választva Overdose-t. Csak remélem: most, hogy újra lesántult, nem kell ebben szimbólumot látnom.

Nagyon téved ugyanakkor az, aki azt gondolja, hogy nagytőkéseinket lóvá tették. Jól érezték ők: ennek a lónak akkor is érdemes felülni a hátára, ha eztán már nem tud elindulni egy versenyen sem. Vele csak nyerni lehet. Olyan jelképpé vált számunkra, hogy már annak is nagy értéke van, ha elmondhatják: rajtuk nem múlott, ők mindent megtettek a sikeréért. Nyugalmát itthon egyenesen a volt és leendő belügyminiszter cégének emberei őrizték. Aztán ha végül Overdose rajthoz áll Ascotban, akkor vagy egy 6:3, vagy egy berni 2:3 lesz a történetéből.

Ha pedig már soha többé nem fut versenyen, akkor is ő marad a csodaló, akit sohasem győztek le. Olyan, amilyennek látni szeretnék magukat a magyarok, akiknek oly kevés jutott a győzelmekből. Világraszólóból pedig jóformán annyi, mint eddig Overdose-nak.

Az Overdose-ban rejlő lehetőségek korlátlanok. Az iránta megnyilvánuló közbizalom alapján simán elképzelhető, hogy megválasztanák akár képviselőnek is, feltéve, hogy nem Hagyó Miklós lovagolja.

Azt az egyet azonban nem tudjuk, mi járhat Overdose fejé­ben. Lehet, sokkal okosabb, mint hinnénk, és rájött, hogy csak addig nem engedélyezett számára a szerelem, amíg győz. Talán csupán nyugalmat akar – és végre egy kancát. Nekünk meg marad a lóláb.