Levél a főméltóságú úrnak

Főméltóságú Kormányzó Úr!

Az Ébredő Magunkfajták Egyletének B. Györgyné Esélyegyenlőségi Zászlóalja (ÉME BGYEZ) nevében szólok Önhöz. Az országot annyira ellepték az „embernek már nem nevezhető”, részben fél-, részben egész ázsiai származékok, és legfőképpen „tudatlan“ fajták és az általuk elkövetett bűnök, hogy a tönk szélére sodródtunk. Ismét az Ön kezében a sorsunk, nemzetünk megmentése, hiszen tudjuk, „egy a sorsunk: ez a faj”. Nem nézhetjük tovább, hogy nemzetünket erkölcsromboló, történelemhamisító, cionista, kizsákmányoló, nyugat-majmoló, és ázsiai hordákból verbuválódott, sötét bőrszínű, indiai fajták, sötét lelkű alakok terrorizálják. Önvédő harcunkba a tolerancia és a nacionalista hitünkre rákent szolidaritás nem fér már bele. Élet-halál harcot folytatunk, amelynek a kimenetele legalábbis kétséges. Önhöz fordulunk, hogy tanácsot kérjünk, hogyan kell a Nyugat korcs liberális demokráciáját letörni, a nyugati nemzetveszejtő modernizációt elkerülni, a nemzeti piacot megteremteni. Mi, akik a Szentkorona-tanban hiszünk, sem vagyunk demokraták, hiszen ahhoz, hogy az egyetlen igazságot elfogadtassuk, a nemzetet - akár keresztény erkölcseinket is felfüggesztve - erőszakosan is fel kell rázni Csipkerózsika álmából. A nemzet ébredésre és megváltásra szorul. Az álmában elsorvadt nemzetet új embertípussal kell feltölteni. Ehhez viszont szükség van az Ön ellenforradalmi hevületére, igazságos és erkölcsös példamutatására, megkérdőjelezhetetlen tekintélyére, nemzeti hadseregének és tiszti különítményeseinek, valamint csendőrségének rendfenntartó módszereire annak érdekében, hogy a kisebbségbe szorult nemzet önvédelmi harcát sikeresen megvívhassa. Hazánk – ahogy Ön is helyesen felismerte – máig legnagyobb traumája Trianon igazságtalansága, amelyet semmilyen etnikai elven történő határmódosítás nem hozhat rendbe, csakis a „Nem, nem, soha!” totális revíziója. A maradék országot rágó féreg a bűnözés. Az egész ország bűnben él: adócsalók és cigánybűnözők, kizsákmányoló, az ország annektálására törekvő zsidók, politikusbűnözők, gazdasági bűnözők, oligarchák, kommunisták, és európaiak rontanak a turáni magyar lélekre és földjére. 

Nem áltatjuk magunkat azzal, hogy közülünk kikerülhetne egy olyan formátumú ember, mint Ön, ezért félő, hogy kormányzóra is hiába várunk. Ma a helyzet az, hogy amit Önök a magyar föld visszaszerzése és a magyarság érdekeinek képviselete érdekében kimondhattak, azt mi nem tehetjük meg, ezért őszintén kell becsapni híveinket és önmagunkat is. Erkölcseink felfüggesztése és az idegen ellenségek megtévesztése következtében, valamint az állandó hamisított történelmi fertőben elveszve azonban már magunk is nehezen találjuk az igazságot. Főméltóságú Úr, ahhoz, hogy végre tisztánlátásunkat idegen erők ne homályosíthassák el, Önhöz fordulunk, mint a magyar történelem legfényesebb és legsikeresebb korszakának megteremtőjéhez, ahhoz a korszellemhez, amelyet megtanultunk, szívünkbe írtunk, az agyunkba véstünk, és amely nemzetmentő hitünket erősíti. 

Manapság is szükség lenne azokra az államférfiakra, miniszterelnökökre, akiket Ön nevezett ki, és akiknek a politikáját Ön szerényen, mégis állhatatosan támogatta. Tudjuk, hogy mennyire szükség volt Prohászka Ottokárra, Teleki Pálra, Imrédy Bélára, Bárdossy Lászlóra, vagy Kállay Miklósra, nem beszélve a tapasztalt berlini nagykövetről, Sztójay Döméről. Különleges hálával gondolunk természetesen Gömbös Gyulára, aki Főméltóságú Úr jogkörét méltón királyivá szélesítette és a választójogot lehetőségeihez mérten tovább korlátozta, kirekesztve abból az arra érdemtelen elemeket. Tudjuk, hogy mindazt a jóságot, amellyel a nemzetből az idegen, legfőképpen zsidókat kizárni szándékozó intézkedéseket meghozták a nemzeti önvédelem érdekében, Önnek és csodálatos államférfiainknak köszönhetjük, s nem hisszük el azt a badarságot, hogy ezek a Német Birodalom nyomására születtek volna meg. Hiszen hol volt még a Német Birodalom befolyása, amikor a magyar esélyegyenlőség nevében a numerus clausus megszületett, és a német nemzeti szocialisták szorultak arra, hogy Gömbös Gyula támogassa itthonról őket. Tudjuk, hogy a maradék huszonegy zsidótörvény és rendelet is nagyobb részben az Önök áldásos működésének köszönhető. Világos, hogy csak ezekkel a törvényekkel és rendeletekkel lehetett a Népköztársaság és Tanácsköztársaság judeokommunista borzalmainak szellemiségét megtörni. Érthető az is, hogy a tiszti különítményeseknek szabad kezet adott, hiszen Prónayék, Lehárék, Ostenburgék, vagy a Héjjas testvérek, és az általunk is nagyra becsült Rongyos Gárda teljesen jogosan a rendteremtés céljával kínoztak, internáltak, vagy gyilkoltak meg legalább hatezer, főleg zsidót, kommunistát, egyszóval kommunista zsidót. Érthető, hogy ezekre a nagyszerű emberekre Ön természetes módon támaszkodott, amikor saját magát kormányzóvá választatta. 

Ma már látjuk, hogy milyen óriási taktikai érzék kellett ahhoz, ami akkoriban híveit általánosan megdöbbentette. Ön, Budapestre való bevonulása után megígérte a nyugatiaknak, hogy felhagy a törvénytelenségekkel és a zsidóüldözésekkel. Ma már látjuk, hogy sikerült a Nyugatot félrevezetnie ezzel, hiszen az új Huszár-kormánynak zsidó tagja nem lehetett, és a numerus clausus-szal sikerült törvényesítenie annak felismerését, hogy a zsidó nem a magyar nemzet tagja, és a továbbiakban is kirekesztendő elemnek tekintendő. Főméltóságú Úr ravaszságára, és taktikai érzékére mi sem jellemzőbb, mint annak a hungarista Prohászka Ottokárnak a támogatása, aki javasolta, hogy ezt a bújtatott zsidótörvényt mindenféle felesleges demokratikus cécó elkerülése érdekében egyéni képviselői módosító indítványként nyújtsák be a parlament elé. A törvény elfogadtatásával bravúros módon sikerült aláásni az elfajzott nyugati típusú polgári demokratikus modernizációt és kivándorlásra kényszeríteni az amúgy is csak állandóan elégedetlenkedő elemeket. 

Nem véletlenül nem említettük a nagy emberek sorában Bethlen Istvánt, aki képes volt egy időre szakítani a revízió gondolatával, beléptetni az országot a Népszövetségbe, és nemzetközi hitelekért kuncsorogni. Nyilvánvalóan a bethleni elhajlásnak csak egy erőskezű, jellemes férfiú, a korporatív rendszerrel kacérkodó fajvédő és hungarista Gömbös Gyula fasisztoid diktatúra-elképzelése vethetett gátat. Ő volt az az ember, aki már honvédelmi miniszterként a hadseregben is propagálta a hungarista eszmét, és aki a „Nem, nem soha!” megalkuvás nélküli revízióját támogatta. A gömbösi rendszerváltás, a status quo felborítására irányuló harmadik utas, országjáró turáni politika a mi szívünknek is nagyon kedves, nem beszélve a bevándorló zsidók kezelési szempontjainak kidolgozásáról. Ez a szempontrendszer tette lehetővé azt, hogy többek között a nekünk is sok fejfájást okozó gáliciánerektől 1941-ben Főméltóságú Úr megszabadulhasson, és arról már igazán nem tehet senki, hogy e magukat nőknek, férfiaknak, és gyermekeknek tartó elemek további szabad kószálását egy háborús övezetben, a Kamenyec-Podolszkij térségben a német rohamosztagosok végső megoldásban részesítették. Mivel Magyarországon törvény szerint nem maradhattak, és közünk sem volt hozzájuk, felmerül a saját felelősségük kérdése is: Miért ott kószálnak mezítláb, ahol lőnek? Gömbös Gyula érdeme az is, hogy Önt, Főméltóságú Úr, szinte királyi jogokkal ruházta fel, amellyel a nemzetáruló ellenzék szerint megakadályozhatta volna a nemzet idegen elemektől való megtisztítását. Hol tartanánk most akkor? - kérdezzük Kormányzó Urunkat. Hányan lennének, mekkora erőt képviselnének most, ha ilyen kevesen is tönkretehetik az országot?! 

Micsoda taktikai érzékre vall Főméltóságú Úr, hogy felismerte, hogy a gazdaság fellendítése érdekében fegyverkezni kell, hogy a területi revízió érdekében bármilyen áldozatra készen kell állni! Micsoda belpolitikai taktikai érzékre vall, hogy Darányival együtt engedélyezte a prohászkai örökségből legtöbbet keblére ölelő Szálasi-párt Hungarista Mozgalom néven való újraindítását, és hét parlamenti hely felajánlását! Micsoda taktikai érzékre vall, ahogy Darányi, Reményi-Schneller és Imrédy, az elsőnek nevezett zsidótörvényt megalkották! 

Végre valaki kimondta, és egyértelművé tette, hogy a zsidó nem lehet magyar, a zsidó az zsidó. Micsoda fontos lépés volt, hogy Imrédy legalább négyszáz hazaáruló újságot el tudott hallgattatni, és nemzeti cenzúrát tudott létrehozni. Akkor még rend volt Főméltóságú Úr. 

Az Ön taktikai zsenialitása abban is megnyilvánult, hogy sikerült Csehszlovákia látszólagos megtámadását előkészíteni, miközben a másik kulacsból a bled-i egyezmény csordogált. Igaz, hogy ez Hitlert teljes mértékben felbőszítette, és a müncheni konferencián nem is volt hajlandó többé szóba hozni a magyar revízió kérdését, azonban ezzel a húzással diplomáciailag sikerült térdre kényszeríteni a Német Birodalmat, amely így csak „békés úton” tudta Csehországot hatalma alá vonni. Ezzel nemcsak a Nyugat szimpátiáját nyerte el nyilvánvalóan, de az Ön előtt ekkor már erkölcsileg megsemmisült Hitler is kénytelen volt áldását adni az Első Bécsi Döntésre és később Kárpátalja katonai erővel történő magyar megszállására. Sőt, hogy tovább menjünk, a Romániával egy szövetségbe kényszerített Magyar Királyság Teleki, az Ön, és a kiválóan felfegyverzett magyar hadsereg, a kor legfélelmetesebb lovas és kerékpáros hadosztályaival rendelkező haderő Romániát megtámadni szándékozó fenyegetésére születhetett meg a Második Bécsi Döntés, és harmadikra már szükség sem volt. A félelmet és a modern haditechnikát nem ismerő magyar hadsereg a németekkel vállvetve vonult be Jugoszláviába, ahol hős csendőreink Újvidéket és környékét megtisztogatták a legalább három áldozatot követelő véres partizánakcióktól, és kisebb számban partizánokat, nagyobb számban az őket bújtató szerbeket és zsidókat végső megoldásban részesítették. Gondoljunk csak bele, az a néhány partizán hány ezer házban bújhatott el, ha csak azt a matematikai logikát vesszük alapul, hogy egy nap folyamán egy partizán több háztartásban is el tud rejtőzni.

Micsoda taktikai érzékre vall továbbá az, hogy a már amúgyis diplomáciailag térdre kényszerített Német Birodalom határozott tiltakozása ellenére Ön hadat üzent a kétszázszor akkora területű Szovjetuniónak, és a kiváló minőségű, magyar gyártmányú téli gumikkal felszerelt kerékpáros alakulatokkal egészen a Don folyóig előnyomult. Ön idejében ismerte fel, hogy a lovas és kerékpáros hadosztályoknak a gépesített hadosztályokkal szemben több előnyük is van. Többek között nem fogy ki belőlük a benzin, kevésbé rozsdásodnak, a lánctalpaik nem olyan sérülékenyek, és gondoljuk csak meg, hogy egy lovas vagy egy biciklis katona hányszor körbe tudja nyargalni a tankot, míg a tank azt sem tudja, hogy merre kapkodja a lövegtornyát. Emellett az ágyúk és lövegek mozgatása meglehetősen nehézkes, míg a kerékpáros katona elengedett kézzel akár több irányba is tud tüzelni. Továbbá, ahogyan ezt mi is propagáljuk, a kerékpáros és lovas hadosztály jóval környezetkímélőbb, mondhatni ökoszociálisabb megoldást kínál hadviselés idején. Csak egy példát említve 1943-ból, a Kurszk melletti csatamezőn több mint 3000 páncélos semmisült meg, közel hárommillió ember esett egymásnak, százezrekben volt mérhető a halottak száma. Ilyen veszteségeket a magyar kerékpáros alakulatok soha nem könyveltek el. Ki tehet arról, kérdezem én, hogy a Don-kanyart védő katonákra egyszer csak beköszöntött az orosz tél? Máig megfoghatatlan, hogy hogyan törhetett át az orosz haderő azon a csatárláncon, ahol majd minden méterre jutott egy darab magyar katona. Máig rejtély, hogyan omolhatott össze a második magyar hadsereg a Don kanyarulatában. Bizonyára a munkaszolgálatra kiszállított zsidók szabotázsa okozta a második magyar hadsereg kudarcát. 

Nyilvánvaló egyébként, hogy a taktikai tehetség Csomolungmájának számít az, ahogyan sikerült kiharcolni a Szovjetunió elleni háborút. Nem dőlve be Krúdy százados jelentésének, Ön nem hitte el, hogy a Kassa és Rahó elleni incidenst nem szovjet gépek követték el, s nem dőlt be Molotov többszöri kétségbeesett ármánykodásának sem, amely szerint a Szovjetunió elismeri a magyar revíziós igényeket, és Magyarországgal semmiképpen sem akar háborúba keveredni. Valamint kilátásba helyezi egy esetleges tévedés miatti bombatámadás esetén a teljes kártérítést. Micsoda aljas bolsevista fortély! Ön azonban térdre kényszerítve immáron a szovjet diplomáciát is, lelkes magánlevélben tájékoztatta Hitlert taktikai és diplomáciai éleslátásáról és annak következményeiről, miszerint a Szovjetuniót kultúránk fenntartása érdekében meg kell támadni. 

„Boldognak mondom magam, hogy fegyvereink vállvetve a dicsőséges és győzedelmes német sereggel részt vesznek a kommunista veszélyfészek elpusztítására, és kultúránk fenntartására irányuló keresztes hadjáratban.”

Ön nagyon jól ismerte fel azt a tényt, hogy részben nem szabad a diplomáciailag térdre kényszerített Német Birodalom játékszerévé válni, valamint a bolsevista Szovjetuniónak sem kegyelmezni, ugyanakkor a zsidóknak menedéket nyújtó Egyesült Államoknak is érdemes hadat üzenni. Ennek ugyan egyenes következménye lett a Brit Birodalom által már a jugoszláviai bevonulás szándékára reakcióként kilátásba helyezett hadüzenet, de Ön rendíthetetlen kitartással, félelmet nem ismerve állta a csapásokat a nemsokára bekövetkezendő amerikai, angol és orosz légitámadásokkal szemben. 

A taktikázás másik csimborasszója, mondhatjuk már-már K2-je, a korábban már hadüzenetekkel a kétségbeesés szélére sodort nyugati hatalmakkal történő kiegyezés lehetőségének felvetése, a nagy magyar kiugrási kísérlet előkészítése. Ön csodálatos módon megőrizte hidegvérét és szóban szembeszállt a Német Birodalom megszállási kísérleteivel csak azért, hogy a magyar nemzetet megmentse a megszállók esetleges brutalitásától. A nemzethez tartózónak tartottakat úgy sikerült megmentenie, hogy ravasz módon a magyar királyi csendőrség és rendőrség hat hét alatt leginkább csak vidéki zsidókat gyűjtött össze, és őket, mint fölös terhet, Auschwitzba szállíttatott. Emellett a kiugrási kísérletet sikerült azzal is jól lepleznie, hogy Főméltóságú Úr mindenkit becsapva hagyta, hogy az első hadsereget, mintegy 180 000 fővel újra kiszállítsák a frontra, és hogy a németek minden mozdíthatót elhurcoljanak az országból. A hálátlan hadsereg azonban addig tehetetlenkedett és ügyetlenkedett, amíg elárulva a Főméltóságú Urat, teljesen meghiúsult a kiugrási kísérlet. 

A jó szándékú totális revizionizmus bimbódzó rózsája, amelynek önjelölt főkertésze Ön volt, így idejekorán elhervadott, pedig a nemzet részéről igazán nem mondható, hogy nagy áldozat lett volna az az egymillió lélek. Összességében nyilvánvalóan nem tehet Főméltóságú Úr arról, hogy az agrárszegénység, a diplomás munkanélküliség, az infláció, a gazdaság teljes szétzilálódása, és általában a társadalmi törésvonalak mélyülése óriásira növekedtek, a középosztályosodás elmaradt, a modernizáció megrekedt, hiszen aki akart, fegyverkezhetett volna, elmehetett volna a gyárba dolgozni. Az is nyilvánvaló, hogy a világon senki, de még maguk a németek sem tudtak a halálgyárakról és a koncentrációs táborokról, az egyes nemzetek önvédő harcához csupán az aszemitizmus, vagyis a zsidótlanítás elképzelése társult, és talán a koncentrációs táborok őrei sem tudták pontosan, hogy mit cselekszenek, annyira titkos volt a küldetésük. Úgy érezzük, a mai nehéz helyzetben is Önre volna szükség. Nem nézhetjük tétlenül tovább, hogy a történelem háborgó hullámain e nemzet bátor, igazmagyar képviselőinek minden jogos, igazságos és erkölcsös mai és múltbéli törekvése zátonyra fusson. Nemzetünk gyorsnaszádját csak egy elkötelezett ellentengernagy irányíthatja, aki felbecsülhetetlen diplomáciai és taktikai érzékével nem fél konfliktusba kerülni a fél, vagy akár az egész világgal. Főméltóságú Úr! A hont egy fehér lóért szereztük! Lássuk be, kereszténység ide, vagy oda ezer éves történelmünkön a fehér ló szimbóluma, a csodaszarvas, a turul ősi képe, mint ezer éves állatkert, vezérmotívumként húzódik végig, húzva maga után az ezer éves barna kondenzcsíkot. Ezt a lendületet lefékezni bűn, a nyugati kozmopolitizmus bűne. Főméltóságú Úr, könnyebb lenne most a dolgunk, ha végül az Ön dinasztia-alapítási szándéka beteljesedik. 

A demokrácia igaz ellenzőiként mély tisztelettel üdvözli:

Az ÉME BGYEZ csapata nevében, Mester Iván

Utóirat: Biztosak vagyunk abban, hogy mind Szálasi kinevezésénél, mind a Sztálinhoz írt megalázkodó, könyörgő levelénél már idegen hatalmak, láthatatlan kezek, összeesküvő árulók vezették ujjait, hiszen tudjuk, érezzük, Önt sohasem lehetett megzsarolni.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.